(magánélethez való jog) és 8. (személyes adatok védelméhez való jog) cikkeivel összefüggésben. Új fejlemények az EU Alapjogi Charta nemzeti bíróságok előtt történő érvényesíthetősége kapcsán 2014. március 27. 9:53 Az EU Bíróság Nagytanácsának a korábbi ítélkezési gyakorlatot megerősítő, viszont új elemeiben alapvetően konzervatív értelmezési irányvonalat követő ítélete az uniós szociális jog egyik részletkérdésének értelmezését igénylő francia ügyben született. Az Alkotmánytanácsot is megjárt alapügyben arra kerestek választ, hogy fenntarthatók-e a francia Munka Törvénykönyv a munkavállalói érdekképviseleti jogok az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14/EK irányelv (HL L 80., 29. o. ) követelményeinél alacsonyabb védelmi szintjét biztosító rendelkezései.
Az Európai Unió Alapjogi Chartáját (Alapjogi Charta) végül az 1999-es kölni Európai Tanács következtetéseinek megfelelően 2000. december 7-én, a Nizzai Szerződéssel egy időben hirdették ki. Ugyanakkor a dokumentum még ekkor is csak intézményközi megállapodás formáját öltötte, amelyet nem lehetett a szerződésekkel egyenértékűnek tekinteni. Az Alapjogi Chartát csak a Lisszaboni Szerződés 2009-es hatályba lépésekor emelték a szerződések szintjére, ebből következően egy viszonylag új alapjogi instrumentumnak tekinthető. Az Alapjogi Charta 51. cikke a kezdetektől fogva rögzítette, "címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. " A szöveg megalkotói azt is jónak látták előre leszögezni, hogy "a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat. "
A fenti megfogalmazásból kitűnik, hogy a 2000-ben hatályba lépett, majd 2009-ben az uniós alapszerződések szintjére emelt Alapjogi Charta eredeti célja szerint elsődlegesen az uniós intézmények alapjogoknak megfelelő működését volt hivatott biztosítani. Ezzel több évtizedes hiátust pótolt, hiszen addig ilyen alapjogi dokumentum nem létezett uniós szinten. Alapjogvédelmi szempontból az Unió és intézményei jelentősen le voltak maradva a tagállamokkal szemben, amelyek nemzeti alkotmányos rendszerei már régóta biztosították az állami szervek jogszerű működését. Az uniós jogalkotó a koherenciát szem előtt tartva, másodlagosan tette csak lehetővé, hogy a Chartát bizonyos esetekben – amikor a tagállami hatóságok uniós jogot hajtanak végre – a tagállamok vonatkozásában is alkalmazni lehessen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Alapjogi Chartát a tagállamokkal szembeni, általános jogállamisági vizsgálódások eszközének szánták. Sőt, éppen egy ilyen kifordított értelmezést megelőzendő került rögzítésre a Charta 51. cikkében, hogy a Charta nem lehet eszköze semmilyen uniós hatáskörbővítésnek.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája ITT elolvasható. Az EU Alapjogi Chartájának végrehajtására vonatkozó stratégia ITT megismerhető.
A Charta idei 20. születésnapja alkalmából tehát hasonló kérdések foglalkoztatják Európa közjogászait a tagállamok alkotmánybíróságainak a Chartához való viszonyáról. A kérdést fentebb pusztán a magyar szabályozás egyik lehetséges értelmezése alapján válaszoltuk meg, a vita természetesen a Charta kötőerejéről továbbra is foglalkoztatja a tudományt. Hatása az Európai Unió alapjogvédelmi rendszereire kétségtelen, és ebben a formájában kicsit olyan, mint Vajda örökérvényű versében "a Montblanc csúcsán a jég, / Minek nem árt se nap, se szél. " A kérdés az, hogy ezek a kérdések vajon húsz év múlva is velünk lesznek-e még. A Charta küldetése – ahogy az preambulumában is olvasható -, hogy az EU-s integráció szintjének csúcsán megerősítse "azokat a jogokat, amelyek különösen a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményből, az Unió és az Európa Tanács által elfogadott szociális chartákból, valamint az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogából következnek. "
I. fejezet: Méltóság [ szerkesztés] 1. cikk: Az emberi méltóság 2. cikk: Az élethez való jog 3. cikk: A személyi sérthetetlenséghez való jog 4. cikk: A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma 5. cikk: A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma II.
Az Eurostat 2007. december 17-én megjelent sajtóközleményében közzé tette a vásárlóerőparitásszámítás legfrissebb eredményein alapuló adatokat az egy főre jutó GDP Európai Unió (EU-27) átlagához viszonyított országonkénti volumenindexeiről. A közlemény tartalmazza a 2004. évi végleges számításokon alapuló eredményeket, a 2005. évi felülvizsgált, de még nem végleges adatokat, valamint a 2006. évi előzetes számítási eredményeket. Magyarország esetében az egy főre jutó GDP volumenindexe az Európai Unió huszonhét tagállamának átlagához viszonyítva 2004-ben 63, 2005-ben 64, 2006-ban 65 százalékot ért el. Magyarország az összehasonlításban részt vevő 37 európai ország közül a 24-ik helyet foglalja el, az EU 27 tagállamán belüli helyezésünk a 21-ik. A GDP Európa országaiban - Összehasonlító adatok, 2004-2006 Sorrend a 2006. Van kiút a közepes jövedelmi csapdából, de Magyarország nem azt követi | G7 - Gazdasági sztorik érthetően. Egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson* évi adatok Ország/régió EU-27=100 szerint 2004 2005 2006 1. Luxemburg 254 265 280 2. Norvégia 165 180 186 3. Írország 142 144 146 4.
2012-ben 10 000 USD volt átlagosan az egy főre jutó GNI, az Európai Unióban 33 000 USD/fő. [visualizer id="2509″] Forrás: Világbank Környezettudatos vagy? Ha 500 Ft-tal támogatod a Földrajz Magazint, akkor egy újrahasznosított Tetra Pak dobozból készült menő pénztárcát kapsz ajándékba. A részleteket itt találod. Magyarország visszaelőzte Lengyelországot az egy főre jutó GDP-t tekintve | Forbes.hu. A Földrajz Magazinon már 1600 bejegyzés, cikk olvasható. 2020-ban még több érdekes és színvonalas cikket szeretnénk megjelentetni. Ehhez anyagi támogatásra van szükségünk. Kérjük, támogassa a magazin kiadóját, a Földrajzverseny Alapítványt! Köszönjük.
Habár mindkét ország erősen támaszkodott a kilencvenes évektől a külföldi befektetésekre a gazdaság modernizálásában, a Szovjetunióból kiváló észtek egy teljesen új, nyugati példákat követő állami berendezkedést alakítottak ki. A balti államban ráadásul nemcsak az intézményi struktúrát, hanem a tisztségviselők állományát is megújították. Magyarország egy főre jutó gdp 200 million. Az így kialakult rendszer még a 10-15 évvel későbbi uniós csatlakozás során is alkalmasnak mutatkozott a fejlődésre, az integrációval járó reformok további javulást hoztak az észt állam működésében. Magyarországon eközben a rendszerváltáskori átmenet kevésbé volt éles. Persze komoly reformok történtek itt is, de a konszenzuális rendszerváltás utáni intézményi fejlődés korlátozottabb volt, és az európai integráció mélyülése sem hozott áttörést a magyar államigazgatás minőségében, sőt, a 2010-es évek új, centralizációt célzó közigazgatási stratégiája már egyenesen szembegy a nyugati irányzatokkal. A 2008-as gazdasági válságra adott válaszok is eltérő pályára állították a két országot, az észtek a termelékenység és az innováció serkentését tűzték ki célul, míg a magyar kormány a makrogazdasági egyensúly helyreállításán, a foglalkoztatás növelésén és a tulajdonviszonyok átalakításán dolgozott.