Gondosan mérlegeltem, hány napernyővel tudok majd kijönni: egy praktikus, egy egyszerű, egy világos, egy jó színes, egy selyem, ami a legjobb utcai ruhámhoz illik, egy levegős, és egy gazdagon díszített az elegáns délutáni ruhához. Szükségben ennyi is elég. Egy egész halom sűrűbb és könnyebb fátylat kellett összekészíteni, és jó csomó kesztyűt különböző alkalmakra. Minden egyes ruhát becsomagolni – az se volt olyan egyszerű (kivéve a sportos straparuhát). Rüss, redők, fodrok, bő ruhaujjak, keményített organtinnal bélelt, aládolgozott, acélpántokkal merevített szoknyák, ezeknek hely kellett. A kalapdobozok is egyre nagyobbak lettek. De mindennek így kellett lenni. " 1880 előtt újból lényegesen megváltozott a női ruhák vonala. A ruha nyaktól térdig olyan szúk volt, ámennyire csak lehetett, nehogy nagy lépésekkel elrontsák kecses járásukat. A 19. századi ruha: női és férfi - fotó és leírás. Csak térd alatt bővült ki a ruha, és néha elterülő uszályban végződött. Ahogy azután később valamivel rövidebb lett a divat, rögtön felfedezték az elegáns, igen magas sarkú cipőt.
Végül is ezekben a korszakokban a szex képviselőinek tökéletesen folyamatosan hosszú ruhát kellett viselniük, ami szó szerint a földön húzódott. Ezenkívül a ruhákat számos szalaggal, csíkokkal és gyöngyökkel díszítették. Az amerikai nők között divatos krinolinok voltak, de több alsó szoknyát is viseltek. Így egyes ruhák több mint tizenöt kilogrammot tudnának súlyozni. Ez volt az a pillanatban, hogy a híres suffragette E. Fehér felvetette a női viselet praktikusságának kérdését. Végül is a lánynak mindig egy kézzel kellett tartania a szoknyáját sétálás, tánc vagy akár házi feladat során. A washingtoni beszéde előtt a feminista mozgalom néhány tagja olyan ruhákat viselt, amelyek hagyományos férfi öltözetnek tűntek. Mindazonáltal az ilyen szokásokat erősen elítélte a nyilvánosság. Ekkor E. Fehér azt javasolta, hogy hagyják abba a crinolinek és a fűzők, amelyek erősen szorította a mellkasát, hogy rövidítse le a szoknyát (vagy ruha) legalább 20-25 cm-re, és alatta, hogy fel a nadrágot egy új mintát.
Így szép és szórakoztató volt a női ruhák. Kötelező elem volt nyakkivágás: mély - a házas hölgyek, és kevésbé kihívó - házas. Hosszú, túlhaladt a vonal a könyökét kesztyű fehér vagy elefántcsont színű, dús fan cipőt stabil és alacsony sarkú cipő - részlet a női bálterem ruha. Életkor meghatározni a stílus a ruha. Ifjúsági díszített elegáns nevychurnyh világos színű ruhák, míg az idősebb nők megmutatta pompáját tervező élvezetek teljes teljesítményen. De mindkét esetben nő a 19. században volt, mint egy labda tökéletesen főtt piskóta tejszínhab és krémek.