Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszi réten Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Kányádi Sándor versei - jó válogatást kívánunk!. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Jön az ősz Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Valami készül Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak
Impresszum Szerkesztő: Farkas Ilona Email: Tárhely: Tá Kft. Weblapmotor: Wordpress 5. 6.
A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be.
Ács Kipikopi kalapács, korán kél a kicsi ács. Karján fűrész, kicsi fejsze: kiköszörült jó szekerce. Bőrtarsolya tele szeggel, állványon éri a reggel. Takács Kipikop, nem kalapács: korán kel a kis takács. Vetélője veteget, másokat is költöget. Keze alatt három vég vásznat sző meg három gép. Kovács korán kél a kis kovács. De egy kovács nem kovács: csak két kovács egy kovács. Egyik fogja a vasat, másik ver rá nagyokat. Kipikopi döndeleg: addig üsd, amíg meleg! Szakács Kipikopi kopogás. Kányádi Sándor őszi vers Archívum - gyerekversek.hu. Tán még alszik a szakács? Kicsi kovács, kicsi ács, gépe mellől a takács, mind egyszerre kérdezi: kész van-e a reggeli? Mi lennék? Tavasszal somfa lennék talpig aranyban állva, biztatón mosolyognék a zsendülő világra. Nyáron eperfa lennék, tágas udvaron állnék, aki alám ül, annak jól fogna egy kis árnyék. Ősszel almafa lennék, piros almákat termő, nem is csak egyetlen fa, hanem almafa-erdő. Ilyenkor télen aztán gyertyán vagy fenyő lennék, hogy aki fázik, égő tüzemnél melegedjék. Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél.
Hirdetés
A vers illúziótlan zárása szerint a modern kor fölmondja a keresztényi irgalmasság és szeretet parancsát. A vers a szemünk láttára épül föl – bármilyen ürügy, ok, az élet banális eseménye is elindítója, oka lehet, kizárólag az alkotón múlik, esztétikai tapasztalattá tudja-e formálni. Kányádi sándor őszi verse of the day. Szintén a posztmodern fölkínálta teljes költői szabadsággal él Kányádi a lengyel Zbigniew Herbertnek ajánlott Eretnek táviratok ciklus verseiben is. A versfüzér barátságos költői csevejnek, játéknak indul; cinkos összekacsintással megegyeznek a költészet definíciójában ("a vers a nyelv szobra // és állandó hiányérzetünk / ébrentartója"), csakhogy közbelép a közép-európai történelemben formálódó közös sors tapasztalata, a nyelv elveszíthetőségének és a nemzet szétszóratásának félelme. A ciklus szarkasztikus iróniával e-mailen fejeződik be: a technika változik, a probléma változatlan, a költő, régi hívők módján, égi közbenjárásért folyamodik. A kötet kiemelkedő darabja a Levéltöredékek című többtételes darab, a magyar irodalom egyik legszebb apasiratója.
A rendszerváltozás után írt versek többségét – és ciklusnyi gyerekverset, illetve az ötvenes években jegyzett pár kiadatlan közéleti, valamint pajzán költeményt ( Tavaszleső; Megsárgult irkalapok I., II. ) – a Felemás őszi versek kötet tartalmazza. A nyolcvanas évek darabjai az erdélyi magyarság tragikus végveszélyére fókuszáltak, erős közösségi érintettséggel, a Felemás őszi versek ben viszont a személyesség dominál. Kanyadi sándor őszi versei . A Felemás őszi versek kötetben egyrészt folytatódik a korábbról ismert kányádis versépítkezés, másrészt a posztmodern poétikai eszközöket fölhasználva látványosan megújul. Míg a kötet címadó ciklusa Arany János Őszikéi nek tónusában olyan elégikus számvetés, életbúcsú, ahol a játékos, ironikus, anekdotára, csipkelődésre való kedv jól megfér a komor gondolatokkal, közéleti verseiben a lírai vallomást a posztmodernre jellemző elidegenítő beszédmód váltja föl ( Földigérő / kokár / dapántlika; Konkrét vers; Eretnek táviratok; Levéltöredékek). A narráció provokálja a nyelvet, a könnyed nyelvi lezserséghez irodalomidegen paraszövegek társulnak (végrendelet, közlemény).