A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Három magas halmon lebegve békén, Messzére hint sugárt egy korona; Sok század óta díszlik fényes székén, S a hír reá szebb-szebb virányt fona. Több társinak földünk minden vidékén Nem hátrált eddig meg tulajdona; Mert míg harcz dúlt az ég más sarka mellett Reá új s új dicsőség s fény lövellett. Ím a vihar fellázadott szárnyára, Előrohan pusztító zajszele; Villám lobog, s ledől sok büszke vára, Halállal ijeszt a köd éjjele: Hiába! kár nem száll tetőnk ormára; Sülyed, ki harczra dölyfben fölkele. E dicstetőket bármely vész rettentse, Nem tűnt el onnan nyugalom s szerencse. Mert szent jel véd ott minden boldogságot, S a legdicsőbb, melyet föld nyerhete. Fel, fel, folyók! kérdjétek e világot, Hűbb népeket, mint mi, nevezhet-e? Mint a villám videa na. Tud-e főnknél nemesb hatalmasságot? S van-e keresztnek ily tündöklete? Halom, kereszt, korona sugárzással, Ezernyi évig diszlendő egymással.
II. kötet. Budapest, 1977. Külső hivatkozások [ szerkesztés]
( Pákozdy Ferenc) Ó, te sötét, ó, te szörnyű kor! Egyszer könnyű lesz a sors megint... teli kézzel alkotunk egészet. táncra kelnek újból szavaink, s napjaink az életre megérnek. Kiskocsmában üldögélünk úlra, ránk borulnak sűrü gesztenyék. belenézünk majd az étlapokba, s künn az éjben száz lampion ég... ( Rába György) Így jöttél felém Egy őszi nap, akár a többi ezrek: ajtócsapódás, hervadt, őszi fény. Erdőben ültem, levelek lepergett sorsán merengve. hova. merre lesztek - s akkor jöttél felém. Körülfolyt a köd, s gomolygott fölöttem, bár elfakult a rétek zöldje már, még egyszer hajtott és virágba szökkent sebes időnk többé tán el se röppen - csak lenne örök, örökös a nyár! A hazatért vacsorája (részlet9 A boldog abroszon forrók a tálak, virágok közt teli üveg bor állt. Őbenne felmagasztosúlt a hála. Némán költötték el a vacsorát. Csodálta csak. honnét e sok ajándék? Akár egy bőséges Karácsony-est! Villa – Wikiszótár. Idegen föld temette őt sokáig, s most hazatért, és lassan enni kezd. S a nő kemény kezét meglátta... Máskor régen még e kéz finom s puha volt.