! ← Kispál Éva, Éva Janikovszky 1926. április 23. (Szeged) – 2003. július 14. (Budapest) Facebook @janikovszkyeva Képek 5 Könyvei 63 Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek Móra · Csíkos könyvek · POKET ifjúsági POKET Publishing, Kolibri, Móra · Zsiráf könyvek Móra · Papírszínház Csimota Szerkesztései 3 Fordításai 5 Antológiák 4 Róla szóló könyvek 1 Alkotói polc Népszerű alkotóértékelések AeS P >! 2015. június 23., 20:48 Janikovszky Éva Éva néni az összekacsintás a felnőttek háta mögött, a nyálkás őszi pocsolyába belecsattanó piros gumicsizmás láb, a nevetés a mindig utált nászajándék-váza romjai fölött, a szöszmötölés koronázatlan királynője, a csúcseszbétitkárok felettese, a szemünket lágyan bökő szálka, a bájos káosz, az aranyeső. Nagyon hiányzik. 2 hozzászólás KingucK ♥ P >! 2017. április 28., 09:34 Janikovszky Éva Gyermek és fiatalkoromban teljesen kimaradt az életemből az írónő munkássága, most próbálom pótolni. Nem is tudom, hogy hogyan kerülte el a figyelmemet. Könyv: Janikovszky Éva: A lemez két oldala (Dedikált!!) -... - Hernádi Antikvárium - Online antikvárium. Ez a pozitív és mégis objektív szemlélet nagyon szimpatikus nekem.
De mindig későn szól, mert olyankor már kint van. (első mondat) mdmselle I >! 2011. október 10., 15:28 Ha én felnőtt volnék és megnősülnék, olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában, tölgyfát nevelhetek cserépben, aranyhalat tarthatok a fürdőkádban, és soha semmit sem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok, akár lehullott vadgesztenye, akár rozsdás vasszög, akár összecsomózott spárga, akár eldobott villamosjegy, akár beteg sündisznócska. 56 hozzászólás madárka >! 2012. március 24., 22:47 Különben is nehéz lett volna eldönteni, hogy inkább erős és bátor vagy okos és tehetséges, mert csak azt láttam, hogy gyönyörű.
Úgy történt az eset, hogy én korábban olvastam már 1-2 Janikovszky-könyvet. Név szerint: - Égig érő fű - Ha én felnőtt volnék - A hét bőr - Ájlávjú Aztán a mai napon... Nem baj, ha elmesélem? Elmentem a könyvtárba, ahogy az utóbbi napok mindegyikén. Mivel mindenképpen vissza akartam vinni egy könyvet, de még volt vissza néhány oldal, ezért útközben is olvastam. Közben szembe jött velem az utcán Luki, aki hanyag eleganciával ki is röhögött, hogy meg kell adni a módját az olvasásnak, nem lehet csak így, sietve, utcán. Csak félig sikerült meghallanom, mit mond, lehet, hogy nem is ezt mondta. Szóval bementem a könyvtárba, a pszichológia részhez, hogy kicsit bővítem a szakdogámat, de - ahogy tegnap is - ma is hamar belefáradtam, meguntam, felmentem az emeletre. Tudjátok, mit csináltam ott? Levettem a polcról 5 darab (tényleg öt! ) Janikovszky könyvet, arra gondolva, hogy ezekkel gyorsan lehet haladni, és leültem a sötétbe két nagy polc közé. Nem, mintha nem lenne elég asztal és szék a könyvtárban.