Csehov Sirály c. drámája 1896-ban keletkezett. A szerző négy remekművének egyike (a másik három: Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert), melyek életművének utolsó szűk évtizedét ölelik fel. Anton Pavlovics Csehov (1860-1904): a 19. századi orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik (Gogol, Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett). Az Azovi-tenger partján fekvő Taganrogban született (ez egy vidéki kereskedő-és kikötőváros), ősei jobbágyok (parasztok) voltak. Apja már vegyeskereskedő, de folyton anyagi gondokkal küzdött. A hitelezők elől a család 1876-ban Moszkvába költözött. Csehov ekkor gimnazista volt, s Taganrogban maradt, hogy befejezze tanulmányait. Csak 1879 őszén ment szülei után Moszkvába. 1880-ban beiratkozott az egyetemre, orvosnak tanult. Már egyetemistaként elkezdett írni, s tehetsége, tudatossága, ambiciózussága folytán viszonylag gyors sikert ért el. Csehov a sirály elemzés. Humoreszkeket írt, különböző élclapoknak dolgozott, így tartotta el magát. Sőt, nemcsak önmagát. Apja csődbe ment, alig menekült meg az adósok börtönétől, így lényegében a húszéves orvostanhallgató Csehovnak kellett eltartania szüleit és öt tehetséges, szintén művészi hajlamokkal rendelkező testvérét.
Valódi emberi kapcsolataik és életük távlatának hiányát jól jelképezik a pótcselekvéseik is: Mása tubákol és iddogál, Mása apja, Szorin fütyörészik, Trigorin horgászik, Dorn, az orvos dúdolgat. Mindez komikusnak tűnik. A komikus hatás erősítéséhez Csehov a vígjátékokból ismert szituációt is felhasználja: mindenki másba szerelmes. Medvegyenko Másába, Mása Trepljovba, a hagyományos formák ellen lázadó, fiatal íróba, Trepljov Nyinába, egy gazdag földbirtokos lányába, Nyina Trigorinba és Trigorin… Ő igazán nem szeret senkit, de elcsábítja Nyinát. Majdnem elfelejtettem: az öregedő színésznő, Arkagyina, Trepljov anyja is Trigorinhoz vonzódik. Anton Pavlovics Csehov: Sirály - Szolnoki Szigligeti Színház | Jegy.hu. Ahogy mondtam, mindez roppant komikus lenne, ha a szereplők nem szenvednének közben a boldogtalanságtól. Látszólag nem történik semmi: nincsenek főhősök, nincsenek valódi konfliktusok. Állóvíznek tűnik az egész cselekmény. A felszín alatt mégis érezhető valami áramlás, valami lassú pusztulás, amely a végkifejletig sodorja ezt az eseménytelenséget. Csehov művei drámaiatlan drámák: a valódi konfliktusok nem a szereplők között, hanem a szereplők tudatában jönnek létre.
A Sirályban egy csoport férfi és nő tétova bálját látjuk, akik a szerelmen és a művészeten, sötétedő koruk utolsó fényvillanásán át próbálnak maguk számára életet kreálni. A beteljesületlen lehetőségek világát tárja elénk. Egy olyan világot, amelyben mindvégig megvannak az értelmes cselekvés kilátásai, az álmodozók mégsem tudnak mit kezdeni magukkal, s ezért alulmaradnak a valósággal szemben. A szereplők nem a jelenben élnek. Csehov A Sirály könyv pdf - Íme a könyv online!. Életüket mintegy elhalasztják és csak a jövőről ábrándozva élik meg igazán, de mintha nem ismernék fel a két idősík kapcsolatát, valójában sohasem lépnek a jövő felé, vagyis ők maguk felelősek a sorsukért. Az előadásban emberi sorsokban mutatkozik meg generációk harca, a világok háborúja. Fókuszba kerül a lélektani elemek feltérképezése, mely egyszerre szórakoztató és tanulságos. Festőművész: Bánki Ákos Zene: Mester Dávid, Farkas Bence Díszlettervező: Minorics Krisztián Jelmeztervező: Bati Nikoletta Fénytervező: Pető József Rendező-koreográfus: Feledi János Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósul meg.
A felszínen zajló, könnyednek tűnő beszélgetések mögött sorstragédiák húzódnak – a sikeres színésznő és kitörni vágyó fiának kapcsolata, a reménytelen vonzódások és taszítások zaklatottsága, és számtalan kérdés… Hogyan teszi tönkre akaratlanul is az idősebb generáció a fiatalabb nemzedék ambícióit? Lehetséges-e ifjúkori vágyaink kompromisszum nélküli megvalósítása? Vajon látjuk-e, érezzük-e saját világunk mélyebb összefüggéseit, vagy csak úgy teszünk, mintha élnénk? Anton Pavlovics Csehov: Sirály by Bendegúz Dombi. Csehov nem ad válaszokat, nem ítél meg senkit szereplői közül, de megadja a lehetőséget, hogy saját magunkra ismerjünk, és ha fájdalmas nevetésen keresztül is, de szembesüljünk tulajdon életünkkel" – emeli ki David Doiasvili rendező, a nemzetközi kortárs színházművészet egyik fontos alkotója. 2007 óta a Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház igazgató-művészeti vezetője, amely az ország egyik legfontosabb színházi intézménye. Munkássága a magyar közönség számára sem ismeretlen, például a Szentivánéji álom és a Cyrano de Bergerac mellett a Tartuffe-ot is színpadra állította a Nemzeti Színházban.
Írta: Anton Pavlovics Csehov Csehov összes darabja közül a Sirály tartalmazza a legtöbb, valódi személyek valódi cselekedeteit feldolgozó mozzanatot. Mása reménytelen szerelmében Trepljov iránt felismerhetjük egy társasági lány Csehov iránti érzéseit; egy ismert írónő ajándéka Csehovnak hogy, hogy nem, ugyanolyan medál, mint amit Nyina ajándékoz Trigorinnak. Csehov barátja, egy Levitán nevű festő, vadászat közben lelő egy sirályt, nem sokkal később sikertelen öngyilkosságot követ el, akárcsak Trepljov; Javorszkaja, a híres moszkvai színésznő levélben számol be Csehovnak arról, milyen ováció fogadta Harkovban. Csehov magánleveleiben hol Trepljov, hol Trigorin hangján osztja meg barátaival gondolatait, de gyakran Dorn távolságtartó magatartása is megjelenik soraiban – az író e három szerepre elosztva írta a Sirályba önmagát. Következő előadások Bemutató 2015. Csehov a sirály pdf. december 20. Az előadás hossza 2 óra 40 perc, egy szünettel Galéria Videó
A szereplők között sincs rangsor, nem lehet őket felosztani főhősökre és mellékszereplőkre, hiányzik a drámai hős. " Színművei szerkezet nélküli, bánatosan elengedett alkotások, lazán egymás mellé fűzött hangulatképek, csak atmoszférájuk van, semmi más – de hangulatuk oly átütő erejű, hogy még a színházlátogató átlagközönség sem vonhatta ki magát varázsuk alól. " (Szerb Antal: A világirodalom története) Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10