ősztől tavaszig azonban kisebb nagyobb csapatokat formálnak. Az erdei területeken 4-8 egyedből álló csoportok alakulnak ki. A tél folyamán a nyílt területeken a táplálékban gazdagabb részeken koncentrálódnak. Az őz szabad területen mintegy 10 évig is elélhet. A cikkben felhasznált források ()
Vannak bakok, amelyeknek vékony agancsa csaknem párhuzamosan áll, másoknál ismét a korábbitól eltérő forma alakulhat ki. Mi az agancs? Az agancs ágainak biológiai jelentősége, mint más szarvasféléknél is, abban rejlik, hogy amikor a vetélytársak harcolnak egymással, az ágak összeakadnak, és megakadályozzák a komolyabb sérüléseket, amelyek még a győztes bak számára is komoly következményekkel járnának. Életmódja[ szerkesztés] Az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta az őzgidáival; ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokat rudli formálnak. A nagyobb csapatok összetétele folyamatosan változik. Erdei területeken egyedből, nyílt mezőgazdasági területeken tagból álló csoportok is kialakulhatnak. Őz agancs fejlődését befolyásoló tényezők. A csoportképzés mértéke az élőhely jellegétől fedettség és táplálékforrások és az állomány sűrűségtől is függ. A tél folyamán a nyílt területeken a táplálékban gazdagabb részeken koncentrálódnak. Navigációs menü A kettő közötti különbségnek azonban genetikai okát nem lehet kimutatni.
Az őz Magyarország teljes területén előfordul. Jellemző a a domb- és hegyvidéki, erdősültebb területeken, így a nagykovácsi erdőkben is. Az őz hímje a bak, nősténye a suta, az őzek szaporulatának a neve gida (bakgida illetve sutagida). Az európai őz testhossza 95-140 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-30 kilogramm. Őz agancs fejlődése óvodáskorban. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Nagyon finom alkatú, kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az őz a szarvasfélék legkisebb európai képviselője. Amikor az őz megkapja téli bundáját, színezete szembetűnően megváltozik, a vörhenyesbarna nyári bundát szürkésbarnára cseréli fel. A gidák gyerekruhája fehér és fekete foltokkal mintázott, bundájuk később világosvörös-barnás színűre változik. A sutának a bakkal ellentétben nincs agancsa. Agancsképződés A fiatal bak homlokán először többnyire egy kicsi, kívülről gyakran alig látható dudor, csap fejlődik, ezt télen ledobja.
Please use this identifier to cite or link to this item: Files in this item University Computers pdf 2. Őz agancs fejlődése és életkori jellemzői. 964Mb This item appears in the following Collection(s) Hallgatói dolgozatok (MÉK) [5195] Items in DEA are protected by copyright, with all rights reserved, unless otherwise indicated. Felhívjuk felhasználóink figyelmét arra, hogy a DEA "Egyetemi IP" és "Könyvtári számítógépek" elérési szintű dokumentumai kizárólag oktatási, kutatási, valamint saját tanulási célokra használhatóak fel, azt nem oszthatják meg az interneten és nem terjeszthetik. A dokumentum és a pdf megjelenítő védelmének megkerülése (másolás, nyomtatás, letöltés korlátozása) tilos.
Az első hónapban naponta ötször szophatnak, a másodikban kettő- négyszer, majd ezt követően 1-2 alkalommal. A tejtermelés augusztustól kezd csökkenni és kora őszre teljesen elapad. Ritkán előfordul, hogy decemberig eltart a suta tejtermelése. A gidák az elválasztáskor már teljes egészében növényi táplálékokat fogyasztanak. A nagyvad válogató vadászatának jelentősége. Az őzgidák növekedése gyors, 2 hetes korukra születési súlyukat akár meg is duplázhatják, őszre a kifejlett testtömeg 60-70%-át érik el. Az európai őz testhossza 95-140centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-30 kilogramm. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Eltekintve az Európába betelepített muntyákszarvastól és a Kínából idekerült víziőztől, nagyon finom alkatú, kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az őz a szarvasfélék legkisebb európai képviselője. Fara felé enyhén nehezedő teste lehetővé teszi, hogy könnyedén bujkáljon a bozótban és az aljnövényzetben.