Papi életútja során ifjúsági referensként tevékenykedett 1997 és 2008 között. 2007–2011 között helyettes eperesi, 2011–2016 között esperesi feladatokkal bővült feladatköre a Pesti-Északi Espereskerületben. 2008-ban címzetes préposttá nevezték ki. Súlyos betegsége miatt 2017 nyarától nyugállományba került. Lelkipásztori tevékenységét 2011-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel jutalmazták. 2018-ban Mindszenty-emlékplakettet kapott. Szerteágazó papi hivatása mellett a Mária Rádió műsorszerkesztője volt, kiállításokat, koncerteket, irodalmi esteket szervezett, lelkiségi könyveket írt, saját grafikáiból pedig országszerte több kiállítást is rendezett. Hernádfői Csaba, az Egri Érseki Palota Látogatóközpont igazgatója a Szent István Televízió kérdésére elmondta, céljuk, hogy a város lakossága és a környéken élő emberek rendszeresen felkeressék a látogatóközpontot. Ennek érdekében az állandó tárlat mellett szerveznek időszaki kiállításokat is. Jelenleg három időszaki kiállítás látható: a második emeleten Platthy György festőművész alkotásait, az első emeleten Péreli Zsuzsa gobelinműveit tekinthetik meg az érdeklődők, a földszinten pedig Várnai Péter címzetes prépost akvarelljei várják a közönséget.
Az Úr otthona és a Mennyország kapuja – templomok a Veszprémi Főegyházmegyében címmel nyílt kiállítás Várnai Péter címzetes prépost tollrajzaiból és akvarelljeiből a Szaléziánumban, február 29-én, szombaton. A kiállítás Udvardy György érsek nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy mi jelent, mit jelenthet számunkra a templom. A templom egyrészt egy épület, ami magán hordozza azoknak a lelkesedését, a bátorságát, az erejét, az erőfeszítését, a hitét, akik valamikor eldöntötték, hogy templomot építenek. A templom magán hordozza egy adott kornak, kultúrának, időszaknak a jegyeit, a stílusát, a legtöbb templomra úgy is tekintünk, mint történelmi szempontból is jelentős alkotásokra. Sokkal fontosabb azonban az, hogy templom kultikus hely. Régi mondás, hogy két csodálatos dolog van a világon: az egyik, amit az Isten ad az embernek, ez a természet, a másik pedig, amit az ember ad az Istennek ez pedig a templom – emelte ki a főpásztor. Mindannyiunknak van személyes kötődése a templomhoz, legfőképpen az a hely, ahol felnőttünk, ahol beléptünk a hitbe, de nemcsak nekünk, hanem egy egyházmegyének is megvan a sajátos karaktere a templomaiban.
Utólag azt kell mondanom, hogy az Isten a tenyerén hordozott minket mindvégig és most is" - fejtette ki Eperjes Károly. Megjegyezte: az eredeti írásban sokféle kínzás szerepel, ezek közül nem is mindet vitték filmre, mert olyan durvák voltak, hogy a nézők nem néznék meg a filmet. Rendezőként azt szerette volna elérni, hogy a nézők felfogják, hogy nekünk is volt egy olyan nehéz pillanatunk, mint a lengyeleknek Katyn. "Nagyjából tizenkétezer szerzetes férfit és nőt deportáltak egyetlen éjszaka alatt, 1950. június 8-án. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy talán ez is lehetne a film címe, hogy A nap. Jó lenne, ha a történelemkönyvekbe bekerülne ez az eset és az emberek tudnának róla. Amúgy meg azt sejtem, hogy a film eléri célját: a hívőket talán megerősíti, a kétkedőket talán tényleg elgondolkoztatja is elindítja egy megigazultabb világba, a tagadókat, kétkedőket és a semlegeseket – ha egyáltalán van ez utóbbi – pedig talán beizzítja; ha nem is egyből, de legalább bekerül majd a szívükbe, az agyukba, aztán majd összeérik harmóniává egyszer" - mondta Eperjes Károly.
Ez pedig paradox helyzetet eredményez, mert bár az, hogy a forma önmagában aligha értékelhető, pont a cselekményre és az üzenetre irányítja a figyelmet, épp a formai hiányosságok miatt nehezebb azt is befogadni. Pedig önmagában a történet erős, és bár a cselekmény szintjén persze nagyon erősen a vallásos, az egyház által képviselt istenhitről szól, a vallástalan embereket is képes megszólítani, a hit ugyanis gond nélkül behelyettesíthető az erkölcs szóval is: a film teret ad olyan értelmezésnek is, amelyben a vallásos meggyőződés a tisztességes, morálisan mindig egyenes, szeretet által vezérelt életet jelképezi. A sztori megtörtént eseményeken alapul: a legkeményebb diktatúra, az ötvenes évek legelejének könyörtelen vallásüldözéséről szól, közvetlenül a Mindszenty-per után játszódik, amikor rengeteg egyházi személyt börtönöztek, kínoztak meg és/vagy internáltak, és amikor betiltották és felszámolták a magyarországi szerzetesrendeket. A filmet nemcsak rendező, de a főszerepet is elvállaló Eperjes Károly is egy rendház vezetőjét játssza, akit nem is csak a puszta vallásellenesség miatt börtönöznek be, de azért is, hogy kínzással kicsikarják belőle, hová rejtette el az egyház számára spirituálisan, a párt számára pedig anyagilag felbecsülhetetlen értékű kegytárgyakat.
A kiállítás megnyitóján Udvardy György veszprémi érsek arról beszélt, hogy mit jelent, mit jelenthet számunkra a templom. – Egyrészt olyan épület, amely magán hordozza az építtetők lelkesedését, bátorságát, erejét, erőfeszítését, hitét, másrészt magán hordozza az adott kor, kultúra jegyeit, uralkodó stílusát. A legtöbb templom történelmi szempontból is jelentős alkotás, de elsősorban kultikus hely. Régi mondás, hogy két csodálatos dolog van a világon: az egyik, amit az Isten ad az embernek, ez a természet, a másik pedig, amit az ember ad az Istennek, ez pedig a templom – fogalmazott a főpásztor. Mindannyiunknak van személyes kötődése bizonyos templomokhoz, és az adott egyházmegye sajátos karaktere megnyilvánul a templomaiban. Ezek az épületek kifejezik a kor emberének hitét, az építtető közösség társadalmi helyzetét és anyagi lehetőségeit is. Gondoljunk arra, hogy a legtöbb templom a helybeli kegyúr adományából vagy a gondoskodása nyomán jött létre. A templom ugyanakkor hatással van arra a krisztusi hitre, amit megjelenít és elérhetővé tesz, ahol a legfőbb tevékenységét végzi a hitét megélő ember.