Mai 1652 (kundgemacht: Petneháza, Szabolcser Comitat, 15. Januar 1655) für Andreas Balogh aliter Szodos als Haupterwerber, sowie für seine Brüder Stefan, Peter u. Johann Balogh u. für Andreas Juhás als Nebenerwerber. (Orig. Cap. A. Lelez. ) Kempelen: Balogh (alias Szodos). Czímeres nemeslevelet nyertek 1652. máj. 2. B. András és testvérei (leleszi conv. és Szatmárm. lt. ) Kihirdette 1655. jan. 15. Szabolcsmegye. – Czímer: vörös paizsban zöld halmon gyümölcsös tölgyfa, törzse körül négyszeresen kigyó tekerődzik fel; sisakdísz: arany száron arany kelyhü és arany levelü vörös rózsa; sisakdisz: kék-arany, vörös-ezüst. (Siebm. 33. ) – A család egy ága Deésen lakott, de nemességét Szatmármegyében igazolta. Arany családi koreus.com. – Vö. Gorzó 14. MCK: Balogh aliter Szódos. 64. T. 8. András, István, Péter és János 1652. V. Ferdinándtól nyertek c. n. l. – Kihird: Szabolcs vm. 1655. I. – Leleszi kapt. lt. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet [2] Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn [3] Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C).
Századok munkája kellett az elhamvasztáshoz, s az elüszkösödött kupac még évtizedekig sem szünt meg füstölögni. Forrás [ szerkesztés] Ráth-Végh István művei. Galgóczi Tamás: Ajánlok. Legeza Ilona. Könyvismertető.
Míg a csalogány édes dala csattog, benned egy korty végtelent élvezek; de ha virrad, kettőnkért vívni harcot, korunk küzdőterére sietek. Béke a teremtmények közt A póknép volt ifjúkoromnak legnagyobb ellensége. A mennyezetről lopakodtak hajam sűrűjébe. Sarkokba búva lestek ott, vagy - rémültömre - szétfutottak, másztak asztallapra, kézre, sose volt a harcnak vége. Arany családi koreus. Csak hogy megütött a dér s hó, kezdtem őket kimélni, megbarátkozni velük és jó testvér módra élni. Most gondjukkal egy-egy zugnak mélyén csöndben meglapulnak, és ha egy-egy előbukkan, nem vagyunk egymásnak útban. Volna most egy kisfiacskám, egy kis szülötte zsengém, nyájas, kedves, fürge, pajzán, szépen ránevelném, fogjon pókot puszta kézzel s engedje el jószerével: korábban tanuljon békét, mintsem egykor én, a vénség. Téli éj Szárny se rebbent, megfagyott a csönd, néma földön villogott a hó, tiszta volt a csillag sátra fönt s nem hullámzott, dermedt volt a tó. Egy fa nőtt a mélyből, ágbogán megfagyott a víz a tó felett. Törzsén felkúszott a hableány és a zöld moszat közt átlesett.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldus megáll a beszédben: "Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen. "Nem mese az gyermek", - így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja; Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. Este van, este van... a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Arany családi kors. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
Ők médiumi erőt a varázsvesszős forráskutató vagy érckutató személyében. Szerintük ezek rejtett érzékenységgel rendelkező, úgynevezett kryptaesthetikus egyének, s médiumi erejük idézi elő a vessző kilengését. A másik tábor kicsiny, de annál hangosabb. helyesebben. gorombább. Ugyanis a hivatásos szaktudósok, geológusok egy csoportja röviden efféle szavakkal intézi el a varázsvessző kérdését. ostobaság, butaság, szélhámosság. A harmadik gárda tulajdonképpen nem harcol, hanem mitsem törődve a hadizajjal, megy előre a maga útján. Ezek a varázsvessző modern, tudományos kutatói. Ma már élét vesztette az a vita, hogy voltaképpen melyik vallásfelekezetet terheli a felelősség az esztelen boszorkányhajszáért. Egyforma buzgalommal égette őket katolikus, református és anglikán. Egy dél-koreai családi dráma kapta az Arany Pálmát : HunNews. Mégis meg kell adni a véletlennek, hogy olykor pártolja az emberiség békés céljait is. sok hírünk van arról, hogy valamely fontos találmányt vagy felfedezést a véletlen ugrasztotta ki a tudós agyából. Olyanformán kell elképzelni a boszorkányhitet és a boszorkányégetést, mint egy óriási szemétdombot, amelyet magát is el kell égetni, hogy ne fertőzze tovább az emberiséget.