Adóigazgatási Szakügyintéző Fizetés

Kafka Átváltozás Elemzés

Tuesday, 16-Jul-24 04:04:05 UTC

Így az undor érzése mellett kíváncsiságot is ébreszt. Az elbeszélés E/3. személyű. Nézőpontja változó: hol az elbeszélő, hol Gregor, hol a család szemszögéből látjuk az eseményeket. Az elején Gregor áll a középpontban, később inkább a környezetére irányul a figyelem. A nyitó mondatban Kafka még külső elbeszélői nézőpontból szólal meg (nem maga Gregor értékeli saját átváltozását "szörnyű"-nek, hanem az elbeszélő), de amikor megismerjük Gregor gondolatait, az elbeszélés átvált belső nézőpont úra. Fontos ugyanakkor, hogy az elbeszélés nem első személyű, a narrátor nem azonosul a főhőssel. Gregor haláláig Gregor belső nézőpontja érvényesül elsősorban. Ezt abból érzékelhetjük, hogy Samsa úr "az apa"-ként, Samsáné asszony pedig "az anya"-ként szerepel, mert ők Gregor szülei. Gregor halála után Kafka hivatalosabb formában nevezi meg Samsáékat, s ez jelzi, hogy innentől ismét külső nézőpontú lett az elbeszélés. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

A történet mélyén mindig valamilyen metaforikus jelentés van. 2. Szintén fontos motívum a felébredés. A felébredés pillanata az a pillanat, amely elválasztja egymástól az álom és az ébrenlét, azaz az irrealitás és a valóság világát. A novellában azonban ennek a két világnak a realitása felcserélődik: az lenne a logikus, ha a főhős csak álmodná az átváltozást, ám Gregor Samsa nem álmában változik féreggé, hanem arra ébred, hogy féreggé változott. Így a fantasztikum, a "rémálom" lesz a valóságos és a valóság lesz a bizonytalan, a lényegtelen. Megszűnnek a reális világban eddig természetesnek tartott összefüggések: az író új dimenzióban kérdez rá az addig természetesnek tartott, bevett normákra. Kafka több műve kezdődik a felébredés motívumával (pl. A per című regénye is), de az ébrenlét nála valóságos rémálom, hősei szorongva, magányosan tévelyegnek a kiismerhetetlen világban, mint egy labirintus útvesztőjében. Nem találják a helyüket, sorsukat valamilyen személytelen, idegen hatalom irányítja.

Egyszer véletlenül meglátják az albérlők, s elmennek a házból. Ettől Gregor családja még dühösebb lesz Gregorra. Gregor érzi, hogy az ő létezése már csak teher a családjának, és hogy boldogabbak lennének, ha ő nem lenne. Másnap reggelre elpusztul. Tetemét a bejárónő takarítja el. A család nagyon megkönnyebbül, fellélegzik. Aznap sétálni mennek, örülnek a "szabad életüknek". Az átváltozás elbeszélésmódja, hangneme, kifejezőeszközei Az írói hangnem tárgyilagos, szenvtelen. Kafka nem érzékeltet a szereplői iránt sem ellenszenvet, sem rokonszenvet. Hűvös tárgyilagossággal, távolságtartással számol be a főhős szenvedéséről, nincs se beleérzés, se azonosulás. Hiányzik az írói kommentár is. Az elbeszélő nem kommentálja az eseményeket, nem értékel, nem keres és nem mutat fel indítékokat, így az olvasót nagyobb aktivitásra készteti: nekünk kell valamilyen jelentést kapcsolnunk a műhöz. Ábrázolásmód, írói eszközök: Kafka ábrázolásmódja hagyományosnak nevezhető (lemondott a modernnek tartott epikai eszközökről).

Cselekménybonyolítás A történetmondás lineáris, az események kronologikusan követik egymást. Helyszín: Gregorék háza A történés ideje: néhány hónap. A cselekmény bevezető nélkül, in medias res (a közepébe vágva) kezdődik a felébredés pillanatával. A legelső mondat közli velünk, hogy " Gregor Samsa egy reggel nehéz álomból arra ébredt, hogy ágyában óriási, csúf féreggé változott. " De semmi többet nem tudunk meg, se az átváltozás okát, se szimbolikus jelentését, csak a következményeit. A novella három részből áll. Az 1. rész egy reggel eseményeit beszéli el. Gregor Samsa egy napon arra ébred, hogy bogárrá változott. Hiába próbál ember módjára felkelni az ágyból, nem sikerül neki. Ám furcsamód nem az átváltozás ténye érdekli, nem csodálkozik a rovarrá válásán, nem töpreng, hogy miért történt ez vele. Sokkal inkább az köti le a gondolatait, hogy így rovarként hogyan fog munkába menni. Mi lesz, ha elkésik? Nem veszítheti el az állását, hiszen ő tartja el a családot: szüleit és húgát. Főnöke megérkezik, érdeklődik, hogy mi történt.

Azért változik át, mert így nem lehet élni az életet, ezen az életen változtatni kell. Kafka világában az ember soha nem tud boldog lenni, mert az egyén igényei ütköznek a társadalom elvárásaival. A társadalom a férfitól azt várja el, hogy keményen dolgozzon, építsen magának egzisztenciát és nősüljön meg, alapítson családot. Gregor azért változik át rovarrá, mert társadalmilag meg akar szűnni létezni, nem akar többé része lenni a szerzés világának, és ott akarja hagyni gyűlölt munkáját. Meg akar szabadulni zsarnokoskodó családjától és családi kötelezettségeitől is, amelyek arra kényszerítik, hogy anyagi okokból tovább robotoljon megunt, utált állásában. Így hát önként elfogad egy ember alatti, élősdi életformát, hogy így tiltakozzon az őt körülvevő hazug világ ellen. Ebben az értelmezésben a féreggé változás egyfajta felszabadulás, viszont az átváltozás miatt Gregornak el kell pusztulnia. Ugyanis aki nem hajlandó a polgári világ által előírt normák szerint élni és viselkedni, azt a társadalom kiveti magából.

11:03 Hasznos számodra ez a válasz? 3/4 anonim válasza: 100% asszem levegőnek nézték a szülei és undorodtak tőle... de rég volt 2021. 12:21 Hasznos számodra ez a válasz? 4/4 A kérdező kommentje: Kapcsolódó kérdések:

Az átváltozás legfontosabb motívumai 1. Az alapmotívum az átváltozás. Az átváltozás régi toposz az irodalomban, amely az átváltozásmítoszokra nyúlik vissza. Az átváltozásmítosz ok olyan történetek, amelyeknek cselekményét a hős átváltozása szabja meg. Hagyományosan az átváltozás-történetekben az átváltozás oka lehet külső vagy belső. Külső ok esetén általában valamilyen transzcendens erő (istenek, varázslók) büntetik vagy jutalmazzák a főhőst az átváltozással. Belső ok esetén az átváltozás valamilyen emberfeletti varázstulajdonság következménye. Az átváltozás mindig egy újfajta létállapotot teremt, amely vagy segíti, vagy gátolja a főhőst céljai elérésében. Lehet, hogy a hős új dolgokat ismer meg új állapotában, de az is előfordul, hogy fogollyá válik új alakjában, ez történik pl. az Ezeregyéj Gólyakalifájá nak meséjében, aki elfelejtette a varázsigét, és emiatt örökre új teste fogságában maradt. Az átváltozás-történetek gyakran parabolikusak, példázatszerűek, a hős sorsán keresztül általános igazságokat példáz nak.