Báró Mednyánszky László korának egyik jelentős festője, markáns egyénisége volt. Ősrégi magyar nemesi családból, a Mednyánszky családból származott – bár szlovák művészettörténészek a művészt Ladislav Mednanskyként említik, és szlovák–magyar származásúként írják le. Mednyánszky portré- és tájfestőként a magyar képzőművészet kiemelkedő tehetségű alkotójaként írta be a nevét a magyar kultúra aranykönyvébe. Mednyánszky László 1852. Magyar Nemzeti Galéria - Mednyánszky Galéria - BUDAPEST (Látnivaló: Galéria). április 23-án született a felvidéki Trencsén vármegyében, a Mednyánszky család ősi birtokközpontjában, Beckóban. A felnőttként elismert művészé váló Mednyánszky László teljes neve báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László József Boldizsár Euszták volt. A Mednyánszky család ősi birtokának, Beckó várának romjai 1863-ban Édesapját báró aranyosmedgyesi Mednyánszky Edének (1823–1895), édesanyját szirmai és szirmabessenyői Szirmay Mária Annának (1823–1883) hívták. Apai nagyszülei báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József (1789–1868) császári és királyi kamarás, főhadnagy és a vhiri Richter Eleonóra (1798–1889) voltak.
Anyai nagyszülei a szirmai és szirmabessenyői Szirmay Boldizsár (1790–1856) és ózdi Sturmann Mária (1799–1831) neveket viselték. Anyai dédapja, ózdi Sturmann Márton (1757–1844) Gömör megyei birtokos, vasgyáros volt. Nagybátyja, Mednyánszky László honvédőrnagy az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanújává vált Haynau kegyetlen ítélete nyomán. Édesanyjának az első fokú unokatestvére Veres Pálné (1815–1895), aki a magyar nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója volt. Szülei, miután felújították a családi örökségként kapott nagyőri kastélyt, Beckóról 1861-ben két gyermekükkel, Lászlóval és húgával, Margittal Nagyőrre költöztek. Mednyánszky Lászlót a festészettel az osztrák származású Thomas Ender festő ismertette meg, aki 1863 és 1864 között hosszabb időt vendégeskedett a Mednyánszky családnál. László a szülei javaslatára beiratkozott Svájc híres műszaki egyetemére, a zürichi Politechnikumba. Történelmi látnivalók Szlovákiában | Miénk a Világ. Mérnöki tanulmányait csak rövid ideig folytatta, mivel egyre jobban vonzotta a festészet világa.
Szent Erzsébet-dóm Szlovákia legnagyobb temploma, még a pozsonyi Szent Márton-dómnál is nagyobb. Egy hatalmas gótikus alkotás, ami azért is különleges, mert Európában ettől keletebbre már nem áll ilyen stílusú épület. Építése 1380-ban kezdődött, de még a 19. században is folytatódott, déli tornyát 1906-ban fejezték be. Belsejében az egyik legszebb darab a 15. századból származó főoltár, de figyelmet érdemelnek a holland és német művészek festményei is. II. Rákóczi Ferencet a dóm kriptájában temették el. A turisták felmehetnek a dóm 60 m magas északi tornyába és megcsodálhatják a Kassa óvárosára nyíló panorámát. Vöröskolostor Ma Alsólehnic részét képezi, nevét az itt alapított kolostorok vörös tetőcserepeiről kapta. Története szorosan kapcsolódik a karthauzi és a kamalduli szerzetesekhez, akik itt alapítottak két különálló kolostort. Mednyánszky László (1852 - 1919) - híres magyar festő, grafikus. A kolostor komplexum legmonumentálisabb épülete a Remete Szent Antal templom gótikus stílusú hajója, mely 1360-ban épült. Az itt élő szerzetesek közül Ciprián írta be magát a történelembe, aki a gyógynövények híres gyűjtője volt.
Járványos betegeket ápolt, az 1879-es szegedi nagy árvíznél segített, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni. Vágó Pállal, Olgyay Ferenccel együtt jócskán besegített 1893 – 94 -ben Feszty Árpádnak a "Magyarok bejövetele" c., azóta Feszty-körképként híressé vált történelmi képének megfestéséhez. Mind Vágó, mind Mednyánszky kitűnő alakábrázoló, Olgyay pedig jó tájfestő volt. Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Csavargóképei egyre tömörebbek. Mednyanszky lászló festményei . Az első világháború csak drámaibb színtere volt a szenvedésnek és halálnak, harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja. A társtalan, magányos, homoszexuális művész a kor alapkérdéseire adott műveivel drámai választ. A harctéren megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el bécsi műtermében.
1870-1871-ben még mérnöknek tanult, de hamarosan átjelentkezett a müncheni akadémiára. 1873-ban Párizsban, az École de Beaux Arts-on képezte magát, 1878-ban itáliai körútra indult. 1897-ben önálló kiállítása nyílt Párizsban. A hetvenes években járt először Szolnokon, 1902-ben részt vett a művésztelep alapításában. Állandó utazásainak csomópontja Párizs, Bécs, Budapest volt, és családi birtoka, Beczkó. Vonzotta a szegénység világa és a társadalom perifériájára kerültek társasága; modelljei voltak, támogatást nyújtott nekik, közöttük élt és élt meg mély kapcsolatokat. A világháborúban hadifestőként teljesített szolgálatot. Intellektuális karaktere, melyet a Párizsban megismert teozófiai és buddhista eszmék árnyalnak, jegyzetfüzeteinek, naplóinak sorozatából is kirajzolódik. * MALONYAY Dezső, Mednyánszky, (Művészeti Könyvtár), Budapest, Lampel Róbert, 1905. * SCHANZER Mária, Mednyánszky, Budapest, Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Keresztényrégészeti és Művészettörténeti Intézet, 1935.