Lánczi H. Saci: Szüleim emlékére Akinek szüleit nem fedi sírhalom, nem tudja még, mi az igazi fájdalom, őriztek, vigyáztak életemben engem, amikor elmentek - értettem meg mindent, szeretettel, szigorral és sok-sok türelemmel terelgettek lassan a való életbe. Nem mindig szerettem a szigorúságot, nem tudtam, lesz ez még számomra is hasznos. Felnőttem, s szülőként kezdtem átérezni, ha fájdalmat okoztam, mennyire tud fájni. Ha újraírhatnám életemnek gyermekkorát, napról napra innám szüleim intő szavát, hallgatnám s fogadnám minden tanácsukat, csak még egyszer hallhatnám csengő hangjukat. Fognák a kezemet, s mutatnák az utat, temetői esti fényben mondom imáimat. Nem látom... nem látnak ők sem engemet, csillagok fényei közt élik életüket. Gyertyagyújtás. Csak a bánat maradt, és csendes, hatalmas űr, ameddig lehet, szüleidet addig becsüld. Nem szólnak már hozzánk, nem simogat kezük, nem szidnak, nem dicsérnek, nincsenek már velünk, többé nem korhol már sem apád, sem anyád, nem ad tanácsot sem, ha szükséged lenne rá, magunkra maradtunk, nincsen már támaszunk, egy perc alatt felnőttünk, elmúlt gyermekkorunk.
thias 2021. július 11. 12:25 Nehéz megszólalni. Átérző szívvel: Mathias kokakoma 2021. február 25. 10:16 Szívvel átéreztem fájdalmas versedet. Figyelővel várom verseidet. János gypodor 2020. november 9. 09:26 Szívet érintően szép és mély emlékező vers Gyuri Leslie2016 2020. 05:35 Szívvel olvastam versed. Fájó emlékezés. Figyelőmbe vettelek. Követem az alkotásaidat. Én is örömmel látnálak verseimnél. Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék. Poet barátsággal. László 536771 2020. Szüleim emlékére idézetek a barátságról. november 8. 17:21 Nagyon szépen, meghatóan emlékezel! Együttérző szívvel: József feri57 2020. 16:31 Megható, szomorú alkotásod átéreztem Szívvel olvastalak. István, mától a Figyelőmbe követem tovább a verseidet. Olvasód lettem. Viszonlátogatásoddal megtisztelnél és figyelőd megköszönném. Tisztelettel Feri 2020. 16:30 Őszinte, fájó szép soraidat együttérzéssel olvastam. A hiányuk semmihez sem fogható, de ''emlékük lelkünkben örökké él. '' Szeretettel: Klári
Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. Szüleim emlékére. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támaszto" "A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Előhívni magából a nőt, az asszonyt, az anyai minőséget, aki a TELJES MINŐSÉGŰ NŐI értékeket képviseli. Ha befelé figyeltek, - és ha már sikerül lebontani magatokról a különböző hamis beidegződéseket, társadalmi és személyes elvárásokat, - akkor ráéreztek az ŐSI NŐI MINŐSÉGetek IZére. Átörökítitek azt a jelenbe, és a jelenlegi társadalom szintjének megfelelően próbáljátok beépíteni, megfelelően alkalmazni és továbbadni azt a tudást, amely bennetek gyökeredzik. A CSALÁD fogalma merőben új helyre kerül, és más fogalom társul hozzá. Szüleim emlékére idézetek az. A NŐK, a saját helyükön maradva töltik be azt a szerepüket, ami évszázadok óta egy mély torzításon ment keresztül. Újra magukhoz veszik ősi jussukat, Nagyboldogasszonyukat megfelelő helyre állítják, - és az Ő vezetése által, egy ÚJ RENDET alkotnak meg, - amely magába foglalja mindazt, amit a CSALÁD, - a NŐ, - a FÉRFI, - és a GYERMEK jelent. Ha szívetekbe tekintetek, megérzitek mi az az ősi szerep és feladatkör, ami a NŐKre hárul. Nem siettetlek benneteket, - először bontsatok le minden korlátot, minden hamis beidegződést, s utána találjátok meg magatokban isteni Lényetek.