Athén, 2004. augusztus 27. Horváth Gábor, Vereckei Ákos, Storcz Botond és Kammerer Zoltán a győzelmi dobogón aranyérmét mutatja a kajak négyes 1000 méteres versenyszámának döntője után a Szkíniász kajak-kenu, és evezős központban a XXVIII. Nyári Olimpiai Játékokon. A magyar egység az első helyen végzett, és olimpiai bajnokságot nyert. MTI Fotó: Bruzák Noémi De hogy jön a hokikori az asztalra?! Egykori trénere, Séra Miklós a kajak mellett jégkorong edzőként is tevékenykedett. Ő vitte Horváth Gáborékat is a jégre, hogy kiegészítő sportágként a hokit űzzék. Hori – ahogy a sporttársak becézik – pedig beleszeretett, és a mai napig ez az egyik szenvedélye a motorozás mellett. Hogy mennyire, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy kislányát már egészen fiatalon megtanította korcsolyázni. Ráadásul nem is akárhogy, hiszen Maja azóta U18-as válogatottként vezeti a korongot. Részt vett az elmúlt hétvégén Győrben rendezett Négy Nemzet Tornán is. Horváth Gábor manapság sem szakadt el a kajak-kenutól, hiszen a Honvéd szakosztályigazgatójaként dolgozik az új generáció sikeréért.
Akkor fél évszázad után is megmarad a Honvéd. Ki kell fizetni az edzőket, a felszereléseket, a rezsit, szükségünk van egy erős támogatóra. Említetted, hogy a tizenegyedik kerületben is dolgozol. Mit kell csinálnod? Horváth Gábor: Mindent, ami sporttal összefügg. Egy non-profit kft. intézi a kerület összes sporttal kapcsolatos ügyét, a sporttelepek karbantartását, üzemeltetését, satöbbi. Abban a kft-ben felelek a sportszakmai döntésekért. Új sportágak népszerűsítése is a feladatunk, hogy bázist teremtsünk a kerületben. Most például a vízilabda terjesztésén dolgozunk. Nem csak profi sportról beszélünk ugye? Horváth Gábor: Nem hát. Az amatőr sport pont olyan fontos.
Olyan, ahol példaképek edzenek nap mint nap. Akiket látni lehet munka közben, meg közösen edzeni velük. Aztán kell egy jó szakember, egy edző. Aki amellett, hogy érti a szakmáját, még jó pedagógus is. Ritka kincs. És a kezdőknek az is nagyon fontos, hogy jó hangulatú legyen a klub. Meg kell a jó versenyző is, gondolom. Te az voltál? Horváth Gábor: Én nem voltam szorgalmas, engem noszogatni kellett. De az alázat a sport iránt megvolt. Mert az nagyon szükséges. És szerencse is kell, mielőtt kifelejteném. Hogy pont jókor, jó helyen legyen az ember, elkerülje a sérüléseket, jó pályát kapjon a fontos versenyen. Csapatban voltál király. Nem is akartál egyéniben nagyot domborítani? Horváth Gábor: Huszonegy éves koromig akartam. Aztán kiderült, hogy csapatban megy igazán. Kell csapatépítő ember, meg kell buldog is egy jó négyeshez. És aki kezdő? Azt mi vonzza leginkább egy klubhoz, amikor választ? Horváth Gábor: Szerintem a jó edzőért jönnek. Illetve mondjuk úgy, ha jó a szakmai munka, jók, akik irányítanak, akkor jönnek.
Éppen autogram-osztás előtt-után-közben beszélt az első napról a magyar klasszis. "Infrastrukturálisan sokat fejlődött a pálya, minden versenyző örül ennek, különösen az új kameráknak. A pihenőszobában belenéztem a közvetítésbe, nem rossz. " A hajó minden tagjának ez az egyetlen versenyszáma (ez Vereckei Ákos szempontjából a legmeglepőbb, de Benkő Zoltán csütörtöki teljesítménye mindenkit meggyőzött arról, nem véletlenül győzte le a kétszeres olimpiai bajnokot), így nem is kell másra koncentrálniuk a fiúknak. "Ismerjük egymást, mint a saját tenyerünket, nincs különösebb izgalom bennünk. Húsz éve kajakozom, lassan tizenöt éve az élvonalban, bírom a gyűrődést. Nagyon szeretnénk az első háromban végezni. " Ez sikerülhet is a fiúknak, a középfutamba pont a harmadik idővel jutottak be Horváthék, csak a németek és a szlovákok végeztek előttük. Arra a kérdésre, hogy mennyi időt szán az autogramok osztására, frappáns választ ad a lányok egyik kedvence: "Majd meglátjuk, hogy a döntőben hol végzünk, és ha szükség lesz rá", tovább itt maradok. "