Első királyunk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak külön ünnepnapot szentelt a magyar katolikus egyház, melyet hajdanán országszerte megültek. A Szent Jobb megtalálásának emléknapját, május 30-át már a XIII. sz. eleji hazai naptárak említik. Ez a nap tehát a Szent Jobb megtalálásának ünnepe, miután az ereklyének a török időkben 200 évre nyoma veszett. A Szent Jobb. tván király épségben maradt jobb keze, ereklye. A Szent István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan, aki aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, kiemelte a testet a Bazilika közepén álló márványszarkofágból és a bazilika alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet, amit a bazilika kincstárába vittek. Innen a kincstár őre, Merkur eltulajdonította és elrejtette. 1083-ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott, I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, Szentjobb település (ma Románia) a nevét kapta.
A holttest áthelyezése kapcsán 1083-ban a kincstárba került jobb kezet a Merkur nevű kincstár-őr később eltulajdonította, és bihari birtokán rejtette el. Mikor László király - a későbbi Szent László - hírt hallott az ereklyéről, felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott a "tolvajnak" és a Szent Jobb megtalálásának helyén az első magyar király tiszteltére, a szent ereklye méltó elhelyezésére, Szent Jobbi apátságot alapított. (Az apátság, s a körülötte kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén található, román neve: Siniob). Az Aranybulla (1222) a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelenti, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor. Abban az időben nem volt ritka dolog, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal.
A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor. Abban az időben nem volt ritka dolog, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal. A XV. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. Amikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elején II.
Az ereklyét 1950-től huszonegy éven át a Szent István-bazilika prépost plébánosának lakásán, egy falba épített páncélszekrényben őrizték, és csak évente egyszer, augusztus 20-án vitték át a bazilikába. 1971-ben, hazahozatalának 200. évfordulójára készült a bazilika Szent Jobb-kápolnája kulccsal zárható, a nyilvánosság előtt láthatatlan őrzőhellyel. 1983-ban lebontották a zárt tartót, golyóálló üvegvitrint készítettek, amelyben már mindenki láthatta. A Szent Jobbot 1985-ben tették először közszemlére, majd 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulóján az ereklye ismét országos körútra indult. 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulóján a Szent Jobb ismét elkerült őrzőhelyéről, s az ország minden székesegyházába, valamint Pannonhalmára is eljutott. Több mint negyven évi szünet után, 1989. augusztus 20-án rendezték meg újra a Szent Jobb-körmenetet. Többet jelentett ez akkor egy vallásos rítus fölelevenítésénél, mert nemcsak a hívek vettek részt az ünnepségen, hanem állami vezetők is.
Mint mondta, arról nincs információja, hogy hány felvidéki plébániáról indítanak buszt, de a felvidéki Mária Rádió első alkalommal indít autóbuszt. "Ezzel is hozzájárulunk a sikerességhez és példát is tudunk mutatni. Ha több plébánia összefog, több falu egyházközössége, akkor akár több buszt is meg tudunk tölteni zarándokokkal" – fogalmazott az atya. Lépes Lóránt atya a Mária Rádió stúdiójában Fotó: Arra a kérdésre, hogy mit jelent a felvidéki hívőknek, zarándokoknak jelen lenni ezen az ünnepen, Lépes Lóránt elmondta, hogy mindenképpen a Szent István-i örökséget jelenti, hiszen magyarok vagyunk, keresztények vagyunk és ezt nagyban Szent István missziójának, az ő tevékenységének köszönhetjük. Előkészület a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra Lépes Lóránt atya hangsúlyozta, hogy az idei Szent Jobb körmenet egyben előkészület is a 2020-as budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. A katolikus egyház 1881 óta tartja meg a nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat.
Játékosunk írta: "A Végzetúr játék olyan, mint az ogre. Rétegekből áll. Bárhány réteget fejtesz is le róla, újabb és újabb mélységei nyílnak meg. Míg a legtöbb karakterfejlesztő játékban egy vagy több egyenes út vezet a sikerhez, itt a fejlődés egy fa koronájához hasonlít, ahol a gyökér a közös indulópont, a levelek között pedig mindenki megtalálhatja a saját személyre szabott kihívását. A Végzetúr másik fő erőssége, hogy rendkívül tág teret kínál a játékostársaiddal való interakciókra, legyen az együttműködés vagy épp rivalizálás. " Morze - V3 még több ajánlás
Nálunk szabott ára volt a holttest enyészetétől való megőrzésének. Az elsőosztályú balzsamozás luxusát csak királyok és igen gazdag embereik engedhették meg maguknak, mert az mai értékben 6000 pengőnek megfelelő összegbe került. A másodosztályú balzsamozás sem volt a népnek való mulatság, mert ez is belekerült kb. mai 2000 pengőbe. A nép számára való olcsó balzsamozás abból állott, hogy a tetemet nitrumba fektették 4-10 hétre. Ezt a sót az alsó egyiptomi sóstavakból nyerték s az főleg szénsavas nátriumból állt. Akárhány olyan mumiát ismerünk, mely 3000 éven át csodálatos épségben maradt. Persze ezek mind az elsőosztályú eljárással voltak konzerválva. A balzsamozás technikája azóta megváltozott és ma már főleg a sók konzerváló hatásán nyugszik. Már Nagy Sándornak és Agesilaosnak hulláját is sós mézbe fektették konzerválás végett. VI. Sixtus pápa alatt, 1475-ben egy sós vízben fekvő halott lányt találtak Cicero idejéből egészen friss állapotban, mintha aludna. 1889-ben a vízaknai sóstárnából bámulatos épen egész sereg 1849-ben elesett honvéd teteme került elő.