Uniformisba bújtatott szerencsétlenek küzdenek egymás ellen azért, hogy a másik elpusztításával hazavihessék a nyereményt, amellyel ismét a rendszer részeivé válhatnak. Nem is akárhogy: a vagyonnal immár egy lényegesen magasabb szinten léphetnek vissza a társadalomba. A fődíj összege, amelyet nem mellesleg egy hatalmas, átlátszó és kivilágított malacperselybe gyűjtenek, minden haláleset után tovább nő, az élet tehát pénzben mérhető értéket nyer, az utolsó megmaradt versenyző így 455 élettel lesz gazdagabb. A játékot felügyelő őrök és a vetélkedést irányító főnök egyaránt arctalanok, ez a játékosok egyenruhájához hasonlóan azt sugallja – amit a vezető ki is mond –, hogy a vetélkedő világában egyenlőség uralkodik. Vagyis az igazságtalan külvilággal szemben itt minden versenyző ugyanolyan esélyekkel indulhat, így valóban a legjobb diadalmaskodik. A Squid Game ezek alapján olyan, mint a liberalizmus, a meritokrácia, a kommunizmus, a szociáldarwinizmus és a kapitalizmus találkozása a géppuskasorozatok miatt vérben ázó játszótéri homokozóban.
Akiket a jelentkezők közül kiválasztanak, azokat egy előre egyeztetett északnyugat-angliai helyen veszik fel, és szállítják tovább a játék helyszínére. Max Fox kreatív igazgató a következőket nyilatkozta a játék menetéről: Szeretnénk biztosak lenni abban, hogy a játékélményeink biztonságosan, de éppoly lebilincselően zajlanak majd, ahogyan az a Squid Game-ben látható. Azonban a sikersorozat erőszakos jellege miatt óvatosak akarunk lenni, megpróbáljuk kiszűrni a kiszámíthatatlan embereket. Az első játékot a tervek szerint november 27-én tartják. (Forrás: LadBible)
A jelentős hagyományokkal – és a mai napig jelentős néző- és rajongótáborral – rendelkező magyar szinkron kapcsán csupán akkor vetül reflektorfény a fordítóra (vagy, ahogy a szakmában kissé cirkalmasan nevezik: a szinkrondramaturgra), amikor óriásit hibázik, vagy olyan silány munkát végez, hogy az már a befogadói élményre is negatív hatást gyakorol. Az esetek többségében a magyar szöveget megalkotó, azt szájra illesztő és az alapanyagot ezerszer meg még egyszer újranéző, minden létező szempontból kielemző dramaturg szinte láthatatlan; akkor végzi jól a munkáját, ha észre sem lehet venni. Ez, ha nincs is teljesen rendben, legalábbis érthető: a szinkron természeténél fogva kiszolgáló iparág, alkalmazott írás és filmes alfeladat; semmiképpen sem arra hivatott, hogy módosítson az alapjául szolgáló művészi produktumon, sokkal inkább híven kell szolgálnia azt. Mivel a Squid Game címen ismertté, imádottá és vitatottá vált Netflix-sorozat magyar szinkronszövegét (vigyázat, a feliratot nem) én írom, és higgyék el, megszenvedtem, amivel meg kellett, természetesen van véleményem a széria angol szinkronja körül kirobbant botrányról.
És talán ebben kereshetjük a siker titkát. Az alkotók remek érzékkel gyúrták össze az életünket meghatározó ideológiákat, és mentek el minden problémafelvetéssel a falig. A képernyőn a fejlett világ feloldhatatlan ellentmondásait látjuk viszont laboratóriumi körülmények között, nézőként így nem kell részt vennünk a gyilkos küzdelemben, elég a fotelben ülve rémüldöznünk az áldozatok pusztulásán, majd megtisztulnunk a bűneinktől a győztes tragédiákkal tűzdelt diadalát látva. A katarzissal ugyanakkor a sorozat voltaképpen újratermeli mindazt, ami ellen a fiktív világban a játék létrejött. A Squid Game a kiváltságos helyzetünk allegóriájává válik, mi magunk leszünk az arctalan főnök és a szórakozó milliárdos – még akkor is így van, ha a vezető a játék ötletgazdájával együtt lelepleződik a fináléban –, és talán eszünkbe sem jut, hogy valójában az egymáson taposó versenyzők egyike vagyunk. De mi, "szerencsések" legalább uniformist ölthetünk, hogy a másik elpusztításával feljebb jussunk. Az emberek tekintélyes részének lehetősége sincs rá, hogy a Netflixre előfizetve a saját nyomorúságán szórakozzék.
Nap mint nap hozunk döntéseket élet és halál kérdésében, ezek végeredménye azonban láthatatlan marad számunkra. A túlzásba vitt húsevéssel az amazóniai esőerdők felett mondunk ítéletet, az elektromos autóval az afrikai kobaltbányákban robotolók életét rövidítjük meg, a ruháinkat ázsiai gyermekmunkások varrják, a napi elpazarolt vízmennyiségünk tucatnyi családot tarthatna életben. Kényelmes életünket mások kárára éljük, felelősséget azonban természetesen nem vállalhatunk ezért, hiszen amit teszünk, az mindennapjaink magától értetődő része, mintha semmi közünk sem lenne a távoli földrészek szenvedőihez. De mi történik, ha az áldozat karnyújtásnyira van tőlünk, ha az örök kényelmet biztosító túlélés érdekében kell kegyetlen döntést hoznunk? Ezt a kérdést teszi fel a Squid Game (Odzsingogeim, Nyerd meg az életed) című dél-koreai sorozat, amely néhány hét alatt letarolta a világot. Elsöprő sikerét jól példázza, hogy akkora adatforgalmat generált, amit már nem győznek az internetszolgáltatók, egyikük be is perelte a produkciót gyártó Netflixet, mondván, a nézők túlságosan leterhelik a hálózatot.
Erről röviden: a koreai közönség nagy része, valamint bizonyos szakértők szerint a világnyelvre történő átültetés során sérült az eredeti üzenet, elvesztek bizonyos nüanszok, jelentéstartalmak, és ez ismét rávilágított arra, milyen fontos a szakszerű és alapos fordítói munka. Bár én magam talán nem törnék ilyen gyorsan pálcát az angol fordító(k) fölött – elvégre a koreai több szempontból trükkös és nehezen átültethető nyelv –, az minden bizonnyal felvet kérdéseket, ha a szájra írt szöveg tartalmát a szükséges változtatásokon túlmutatóan módosítják, elvéve bizonyos helyzetek, kifejezések, emberi viszonyok élét, valódi jelentését. Ez bűn, még akkor is, ha belátható, hogy a nagyban eltérő nyelvek között nehéz megfelelő átjárást találni (egyetlen szótag sokszor egész mondatokat fejez ki és fordítva, hehe, fordítva). • "Az önfeledt cosplayőrület éppen az alkotás valódi üzenetéről tereli el a figyelmet. " • "A sorozat egyáltalán nem országspecifikus, ahogy nem is bűnös élvezetet kínáló »gyilokpornó«"
"Amikor sok évvel ezelőtt befejeztem Péntek Orsolya minden érzékre ható Andalúz-trilógiájának első részét (Az Andalúz lányai), azonnal elkezdtem várni a másodikat. Aztán amikor azt is befejeztem (Dorka könyve), próbáltam megtippelni, hogy Szterke, a fekete festőművész, és ikertestvére, Dork, a szőke matematikus után kivel lesz teljes a történet. Nem jött be a tippem, a Hóesés Rómábant pedig talán épp ez a kiszámíthatatlanság teszi izgalmassá. Péntek Orsolya trilógiája egy német-olasz-horvát-magyar nagycsalád életét beszéli el a Monarchiától a jelenig, egy családregénytől unorthodox módon végig női perspektívából. Római hóesés helyett nekem csak Római-parti ború jutott egy zsúfolt nyári délutánon, de a zsúfoltság és a napsütés hiánya semmit sem vett el az élményből. Index - Kultúr - Több könyv jelent meg a járvány alatt, de kevesebb példányban. Péntek Orsolya regényeit ugyanis bárhol lehet olvasni, mert olyan erős az atmoszférájuk, hogy még a félpercenként elordított kutyanevek, a kajak-kenu edzést tartó gyerekcsapat és a közeli stégen zajló fotózás sem képes kibillenteni az olvasót.
Az 56 bolttal rendelkező Libri–Bookline Zrt. kereskedelmi üzletágának forgalma 2019-ben és 2020-ban is csaknem 25 milliárd forintot ért el. Lira Online Könyvesbolt. Magyarországon 2020-ban több mint 28 millió nyomtatott példány jelent meg a 2019-es 31 millió után. Az elmúlt tíz évet figyelembe véve a pandémia évében, 2020-ban adták ki a legtöbb művet, a példányszámok viszont csökkentek. A kiadott könyvek és füzetek harmada szakirodalom volt, a legnagyobb példányszámban pedig a tankönyvek jelentek meg. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) adatai szerint 2019-ben a szabadforgalmú könyvpiac becsült forgalma meghaladta az 55, 5 milliárd forintot, a 2020-as adatokat egyelőre még nem publikálta az MKKE.