A közelmúltban beszéltünk arról, hogy a kultúra és a mitológia miképpen befolyásolja az alvási paralízissel kapcsolatos felfogást a különböző országokban, ami gyakran a jelenség démoni jelenlétként történő értelmezéséhez vezet. 2020 márciusában egy másik tanulmány jelent meg a témában, amelyben Baland Jalal vezetésével az angliai Cambridge-i Egyetem tudósai foglaltak állást, a törökországi alvási paralízissel kapcsolatban. A tanulmányban 59 olyan isztambuli főiskolai hallgató vett részt, akik életük során legalább egyszer átélték az alvásparalízist. Arra a kérdésre, hogy mi a jelenség természete, a hallgatók elsöprő többsége (88%) azt válaszolta, hogy "Karabasan támadásáról" volt szó – amely a török néphagyományban szellemi lényként szerepel. Törökül a kara jelentése "fekete", a basan pedig "összetörni, elnyomni". Segítség, elraboltak a földönkívüliek! - Starity.hu. A válaszadók 37%-a számolt be arról is, hogy különféle vallási módszerekkel küzdött a démon ellen, például a dua (könyörgés Istenhez), a Korán olvasása és a muska talizmán viselése, amelyre a Koránból verseket írtak.
Látómezőmbe még éppen beleesett szobám ajtaja, s valami még rettenetesebbet véltem felfedezni a szürkeségben. A kilincs nagyon lassan mozogni kezdett, majd az ajtó résnyire kinyílt. A résen valami megfoghatatlan, légnemű fekete tömeg szivárgott a szobába, s lassan felém hömpölygött. Ahogy közeledett, úgy láttam, mintha emberi formát öltene, s mire ágyam széléhez ért, már tisztán ki lehetett venni. Egy fekete, csuklyás alak tornyosult felettem, arcát nem lehetett látni, de biztosan tudtam, hogy engem néz. Hihetetlenül féltem, az alakból pokoli gonoszság áradt. Rettegtem, s kétségbeesetten próbáltam megmozdulni, vagy segítségért kiáltani, de hiába. A nyomás a mellemen egyre erősebb és erősebb volt, kis híján megfulladtam. Félelmemben behunytam a szemem és vártam, hogy bekövetkezzen a legrosszabb. De semmi sem történt. Csend volt, csak a saját lélegzetemet lehetett hallani. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Alvási paralízis halál népbiztosa. Ismét kinyitottam a szemem, s a korábbi alaknak nyoma sem volt. Az ajtót is zárva találtam.
Mára már elfogadott az ősrobannás elmélete, miszerint minden, köztük maga az idő is egy hatalmas robbanással kezdődött el. Ebből kiindulva már szinte nem is csodálkozunk azon, hogy az univerzum jelenleg is egyre növekvő sebességgel tágul – számunkra elképzelhetetlen mértékben. Ezen az oldalon jól megfigyelhetőek a méretarányok. Így, ha tényleg van élet kicsiny bolygónkon kívül, mely ráadásul még intelligens is, akkor szinte lehetetlennek tűnik, hogy valaha is találkozunk majd velük. Amennyiben valahogy képesek lennének megtenni eme tekintélyes távolságot (mely egyre csak nő), nem valószínű, hogy földi lakosság elrablásával foglalatoskodnának. Alvási paralízis halál ereklyéi. Valójában nincs meggyőző bizonyítékunk azzal kapcsolatban, hogy valóban jártak már a Földön olyan lények, melyek hazája világegyetemünk egy távoli szegletében található. Oszd meg a cikket ismerőseiddel! hirdetés