Az önmagának és az írói tehetségének, valamint a tökéletes női szerepnek való megfelelési kényszer szó szerint megőrjíti a tinédzserkorból alig kinőtt Esthert, az életében jelen lévő férfiak vagy azok hiánya pedig még inkább elbizonytalanítja nemcsak a jövőjében, de a létének értelmében is. A könyv hitelessége az írónő személyében rejlik – Plath is rettegett a begyöpösödött háziasszonyi léttől és attól, hogy ha a kor nője gyermeket vállal, akkor mindenképp fel kell hagynia a karrierjével, vagyis ő maga sem lesz többé költő, hanem egy újabb anya, akinek az identitása "meghal", és aki a férjét kénytelen reggeltől estig szolgálni, még akkor is, ha az illető egyébként rendes ember, bűne pedig mindössze annyi, hogy férfi. A depresszió, bipoláris zavar, skizofrénia vagy éppen öngyilkossági hajlam hatására kórházba került nőket sokkal inkább elítélték, mint férfi társaikat, és nem volt ez máshogy Esther – meg persze a szerző, Sylvia Plath – esetében sem. A kegyetlen lobotómia, inzulin- vagy sokkterápia alkalmazása vegetáló, sok esetben élőhalott zombikká tette ezeket az elkeseredett személyeket, a kezelések megkezdése után pedig az érdemi – mentális – felépülésre nem sok esély volt.
Az utolsó estéden? sorokkal kezdődik. A vers utolsó strófáiban Hughes leírja a hideg téli reggelt, amikor megtudta, mi történt. "… előszedtem a papírjaimat. Elkezdtem írni, amikor a telefon rázkódni kezdett zagyva kiáltással, mindenre emlékszem" – írja, fegyverhez hasonlítva a hangot, amely közölte vele, hogy felesége halott. Az angol-amerikai líra egyik legeredetibb tehetségének tartott Plath költészetére a letisztult, szikár formavilág, dísztelen nyelvezet jellemző. Egyik méltatója, George Steiner így írt róla: "Sylvia Plath költészete: legenda, közösségi érték és egyedülálló különlegesség. Megtalálható benne a kor érzelemvilágának pontos lenyomata, és ezzel együtt valami hasonlíthatatlan, makulátlan, kemény tökéletesség. " Plath Összegyűjtött verseiért 1982-ben posztumusz Pulitzer-díjat kapott. Magyarul Az üvegburá n és több versesköteten túl 2004-ben megjelentek az 1952 és 1960 között írt naplói is, e tragikus sors pontos és árnyalt dokumentumai. Felhasznált forrás: Sylvia Plath: Naplók, Cartaphilus MTI sajtó LaZa
Hogyan hagyhatott magára egy másfél- és egy hároméves gyereket? A férje okozta-e a halálát? Életrajzírók, pszichológusok, olvasók hada küszködött ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel. A közvélemény nagyon sokáig egyértelműen Hughes-t okolta Plath haláláért, ő azonban nem felelt a vádaskodásokra, akit további tragédia ért: hat évvel később Assia Wevill – aki együtt nevelte Hughes-szal Nicholast és Fridát – is megölte magát és négyéves kislányát Shurát, ugyanolyan módon mint Plath, szintén nyitva hagyta a gázsütőt. Sylvia Plath: Téli táj, varjakkal Víz szisszen a zúgón: kőzsilipen át Zuborogva a sötét tóba hull. A felszínén egy abszurd hattyú-árny Függeszkedik. Az elme elborul: A tükörképet mélybe rántaná. A nagy narancs nap lassan elmerül. Zord ciklopsz-szeme többé nem tekint A kopár tájra, mert látványa fáj. Felborzolt gondjaimmal varjúként Gubbaszkodom. Közel a téli éj. A zörgő nádas talpig jégben áll. Rideg rézkarcként a szemembe fagysz. Már dér lepi haragom ablakát – Hogy sarjad újra, miféle vigaszt Talál reményem itt?
2019 végét írtunk vagy 2020 elejét, már nem tudom pontosan, amikor is vásároltam egy budatétényi plázában. Lábaim a bevásárlóközpont hátsó bejárata melletti könyvesboltba vittek. Már megint. Néha rám tör az olvashatnék, és hiába van otthon több tucat megkezdett kötetem, szerettem volna egy új regényt – teljesen mindegy, melyiket, csak venni akartam valamit. A szemem megakadt egy vertigóra emlékeztető borítón, de nem ám Hitchcock posztere volt az, hanem a kortárs költőnő műve – a fekete-fehér spirálos külső Sylvia Plath-belsőt takart. Az említett poétával az egyetemen is foglalkoztunk, hiszen angol szakos hallgató vagyok, ám a tanulmányaim alatt mindig csak a verseit elemeztük. Az üvegbura. Elolvastam az ajánlót, és rádöbbentem, hogy a sztorit konkrétan az én gondolataim (és már-már az életem) alapján vetették papírra, aztán persze arra is fény derült, hogy ez Plath egyetlen regénye. Utána meghalt. Mármint megölte magát... Még ilyet. Oké, ez jó lesz, gondoltam, és a pénztárhoz siettem.
A főhősnő, Esther életútja igen rímelt Woolf külvilágot kizárni igyekvő szereplői magatartásmintáira. A lány főidőtöltése, a már a lábujjának is elviselhetetlen forró vizes kádfürdő, s ennek bódulatában a plafon repedéseinek elemzése. Hiába mutat számára menekülést az élet - egy nagyvárosi magazin novella-pályázatának nyerteseként kitörési pontot egy gyakornoki állást -, Esther nem képes élni ezzel. Visszatér anyja vidéki házába, ahol egy öngyilkossági kísérletben találja meg élete rendbe tételének egyetlen lehetőségét, amit persze elmegyógyintézeti kezelés követ. Esther szerepében Zsigmond Emőke, egyszerre kint és bent a történetben. Narrálja Plath regényének cselekményét, de játssza is a főhősnő szerepét. Leheletfinom, líraian érzéki, zavarodott, rebbenő. Érettebb pályatársait is lekörözve flörtöl a közönséggel, az első öt percben Esther mellé állítva a publikumot. Még hajának is játéka van. Grace Kellyt idéző, high society-s frizurája a karakter lelki állapotának beszűkülésével változik.
- 25% Basic Raktáron Utolsó darab Yute Pacem tárolókosár újrahasznosított papírból - Surdic 5 469 Ft 7 290 Ft Megveszem Basic Raktáron Utolsó darabok Yute Stripes tárolókosár újrahasznosított papírból - Surdic 7 490 Ft Megveszem Basic Yute Cactus tárolókosár újrahasznosított papírból - Surdic 7 490 Ft Megveszem Basic Yute Star tárolókosár újrahasznosított papírból - Surdic 7 490 Ft Megveszem Basic Yute Heart tárolókosár újrahasznosított papírból - Surdic 7 490 Ft Megveszem
Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat.