000 Ft-ig 3. 290 Ft 30. 990 Ft 30. 000 Ft felett egységesen 4. 690 Ft 100. 000 Ft felett INGYENES KISZÁLLÍTÁS Szállítási módok, csomagolás Növényeink növénytartóban neveltek, minden esetben fejlett gyökérzettel szállítjuk. Az évelőket általában 9-15 cm méretű edényben, a cserjéket 2-3 literes méretű edényben szállítjuk. A pontos kiszerelési méret minden növénynél fel van tüntetve. A kiszállítás MPL futárszolgálattal történik. Korallberkenye ‘Red robin’ K3 (40/50cm) – Egzotikus dísznövények. A növények a csomagolással és kiszállítással együtt 1-2 napot töltenek a dobozban, a kiszállítást tehát gond nélkül átvészelik. A csomagolás során a növényt minden oldalról rögzítjük, így sérülésmentesen kapod kézhez a növényeinket. Ha mégis sérülne valamelyik, kérjük, jelezd árudánk felé. A növényt a kézhezvétel után bontsd ki a csomagolásból, és ültetésig helyezd félárnyékos helyre, a földjét tartsd nedvesen. Visszatérítési feltételek A minőségi reklamációt kérjük legkésőbb 48 órán belül fotó kíséretében jelezd árudánknál vagy a Florapont vevőszolgálatán. Kérjük, vedd figyelembe, hogy az egyes fajták között lehetnek olyanok, melyek télire visszahúzódnak, vagy tavasszal erősen visszavágásra kerültek, így ezek magassága, főleg a tavaszi időszakban, nem éri el a terméknél feltüntetett méretet, de gyökérzetük fejlett, ezért a minőségnek megfelelnek.
Korallberkenye Photinia fraseri 'Red Robin' 4l konténerben 40/60cm 3. 860. -Ft 10l konténerben 80/100cm 8. 840. -Ft 18l konténerben 150/175cm 16. 640. -Ft földlabdás 125+cm 9. 980. -Ft A Korallberkenye egy különleges 3-4 m magasra nővő lomblevelű örökzöld cserje. Piros színű hajtásaival és zöld lombszínével igazán színessé lehet varázsolni a kertet egész évben. Szoliternek és nyírható sövénynek egyaránt ültethető. Magas törzsre oltva akár örökzöld lombú faként is ültethetjük. Napos vagy félárnyékos helyre és örökzöld földkeverékbe ültessük. Nyáron az öntözésről gondoskodni kell.
A teológusok is átélték, hogy a pusztító tűz bár emberéletet is követelt, ők mégis perzselődés, sérülés nélkül jutottak ki az épületből, és élték át Isten megőrző kegyelmét. Belső erővé válik-e, és Isten szeretetének nyilvánvaló igazsága marad-e az intézményt elpusztító tűz? Hol van a tűz? Hol van a tüzed? Van tüzed? Az elsőéves teológusoknak mindig elolvasom egy házi, meghittebb, teázgatós alkalmon Lázár Ervin: A tűz c. novelláját. Ennek kiindulása az a mitológiai jelenet, amikor Prométheusz kínja hirtelen megszűnik, – aki ellopta az istenektől a tüzet, s büntetésül egy keselyű tépi máját szüntelenül –, mert a keselyű egyszer csak elengedi a szenvedő hős máját, mondván: a földön már nincsen tűz, fölösleges erőlködni. És egy közös, nagy séta keretében győződnek meg arról, hogy vajon van-e tűz a földön. Lázár ervin tmz.com. S amikor már "belső tüzet" sem találnak, és minden odaveszni látszik, akkor Prométheusz mégsem tagadja meg magát, újra elindul, hogy megszerezze az emberek számára a tüzet. Ha néha úgy is látszik, hogy hiányzik a tűz belőlünk, az Egyházból, mégis vannak ma is, akik újraélesztik és felgerjesztik Isten tüzét.
– Na végre – mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját. A hős felsóhajtott – ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce –, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek. – Lejárt a büntetésem? – kérdezte. A keselyű megrántotta a vállát. – Ugyan! De minek strapáljam magam? Nincs már tűz a Földön. A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta: – Hazudsz, kutya! – Nem kutya. Keselyű – mondta egykedvűen a robusztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után. Prométheusz haragja nem csillapodott. – Végezd a kötelességedet! – rivallt a keselyűre. – Tépd a májam! – Majd megőrültem! – mérgelődött a keselyű. – Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön? – Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is? – Ördögöt – legyintett a keselyű –, többen vannak, mint valaha is. Prométheusz megnyugodott. Tűz. – Tűz nélkül nincs élet – mondta magabiztosan –, gyerünk, láss munkához! – Értsd meg, hogy nincs tűz!
Nem lehetett akkor sem, amikor Jézus rálehelt a tanítványokra, mondván: "Vegyetek Szentlelket! " (Jn 20, 22), és akkor sem, amikor az összegyűlt tanítványokon megjelent Isten égi jele. És azóta is tart Isten diadala, hiszen ő "diadalmenetben hordozza" az övéit (2Kor 2, 14), Isten "kedves gyermekének", az Egyháznak hol dicsőségesebb, hol pedig árnyoldalasabb története. A kérdés az, hogy beállunk-e Isten Lelkének sodrásába? Hagyjuk-e magunkat hordoztatni vele? Lázár ervin tűz keletkezése. Rábízzuk-e magunkat Isten szeretetére? Szeretjük-e és csodáljuk-e úgy Isten munkáját, mint egy kisgyerek a színes papírforgót? Megéget Isten tüze, vagy mi égünk az ő szolgálatáért? Mert a tűz kettős természete megmarad: melegít, húst pirít, közösséget ad, de egyszersmind meg is emészthet, el is égethet és pusztíthat. Amikor a Ráday kollégium leégése következtében a teológusok elvesztett tárgyaik és otthonuk otthagyása után átköltöztek az újba, megjelentek az első "graffitik" a falakon: "ég, de mégsem ég el" (2Móz 3, 3). Mert az is előzetes, a pünkösdöt jelző csoda volt, hogy Mózest a lángoló, de el nem égő csipkebokornál úgy hívta el Isten, hogy minden tiltakozása ellenére megértette, a Vagyok szava nem csak egy lehetőség, nem egy baráti tanács, hanem elemi és emésztő tűz is, ami őt is elemészthetné, de nem teszi, hanem felemeli, megerősíti és feladattal bízza meg!
– Tűz! – kiáltott boldogan Prométheusz. – Föstött – mondta a keselyű. Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz… – Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás – kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű. Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett. – Még ott! – kiáltott aztán. Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: Belső tűz. A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten felnevetett. Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy az istenek birodalmába, és ellopja a tüzet. Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt: – Tudom, hogy megint el akarod lopni – gunyorosan nevetett –, csak azt mondd meg, hogy minek! Lázár ervin tux g2. A májad úgyis olyan már, mint a darált mák! Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet.
– Értsd meg, hogy nincs tűz. Az emberek már nem ismerik a tüzet. Nincs szükségük rá. – Nem igaz! – kiáltott a hős. – Tűz nélkül nem tudják elkészíteni az ételeket, télen megfagynak, vakon tapogatóznak az éjszakában. – Lárifári – mondta a keselyű –, főzőlapokon főznek, központi fűtéssel fűtenek és mesterséges fénnyel világítanak. – Igen, de mitől kapja melegét a főzőlap, mi táplálja a fűtőtesteket, mi szüli a mesteséges fényt? A tűz! – Nem a tűz! Az atom, ha annyira tudni akarod. Megnyomnak egy gombot, s máris árad a fény, a meleg. Semmi füst, semmi lángnyelv, semmi faropogás. Sokkal tisztább, veszélytelenebb! Prométheusz egy ideig komoran hallgatott, aztán felcsillant az arca. Lázár Ervin: A másik Télapó - Mikulás mese. – És a háborúk! Meg a gyújtogatók. – Sugarakkal háborúznak – mondta a keselyű –, egy szép, láthatatlan sugár, és porrá omlik egy ház, egy város, egy ország. Semmi durrogtatás, semmi füst, csak steril por. A gyújtogatás elfelejtett, elavult módszer. Még a tűzoltóság is megszűnt. Még az önkéntes csapatok is. Nincs tűzoltóbál.