Az Altatómanó érkezik és dalával álomba ringatja a két gyereket. (szünet) Harmadik kép Reggel az Ébresztőmanó kelti Jancsit és Juliskát. Ahogy felébrednek, egy csodálatos, ínycsiklandó mézeskalács házra bukkannak. A Boszorkány megbabonázza a mindig éhes Jancsit, aki beleevett a mézeskalácsházba, Juliskát pedig szolgálatra kényszeríti. A Boszorkány, amikor úgy ítéli meg, hogy eléggé sikerült felhízlalni Jancsit, meg akarja sütni a kemencében, de Juliska túljár az eszén és a Boszorkány maga zuhan a lángok közé. Megtörik a varázs, és a sok mézeskalácsgyermek visszanyeri emberi alakját. Épp szabadulásuk pillanatára érnek oda Jancsi és Juliska szülei is, így mind együtt örvendezhetnek: a gonosz elbukott, mert legyőzte egy talpraesett, bátor kislány.
Ekkor érkezik meg édesanyjuk, aki leszidja őket, majd a nagy felfordulásban végül maga veri le a tejeskorsót: az edény összetörik, a tej kifolyik – ma sem lesz vacsora. Az elkeseredett asszony mérgében elküldi a gyerekeket epret szedni az erdőbe. Alig pihen meg kicsit, amikor hazaér a férje, aki feltűnően jókedvű. Meglepetést hoz: egy teli zsák ételt. Felvirradt a szerencsenapjuk, mert a nagy ünnepre készülődő városiaknak a férfi minden portékáját jó pénzért el tudta adni. Amikor megtudja, hogy az anyjuk Jancsit és Juliskát elküldte az erdőbe, megijed, mert eszébe jut, hogy ott él a félelmetes Mézboszorka, aki az eltévedt gyerekeket mézeskaláccsá változtatja és megeszi. A házaspár a gyerekek keresésére indul. Második kép Jancsi és Juliska az erdőben teleszedte a kosarat eperrel, ahogy a mama kérte. Már indulhatnának haza, de újra játszani kezdenek és a játék hevében a még mindig farkaséhes Jancsi megeszi az epreket. Újat szedni már nem tudnak: rájuk esteledett. Félelmetes az erdő: furcsa árnyak, furcsa visszahang rémítik a gyerekeket.
családi és ifjúsági programok 2022. március 6. vasárnap 11:00 — 13:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Müpa saját produkció Egy történet, melyet mindenki nagyon jól ismer: a sötét erdőben a gonosz boszorkány mézeskalácsból épült házikóját ámulva néző két testvér, Jancsi és Juliska képe a Grimm-testvérek népszerű mesegyűjteményének köszönhetően sok-sok generáció közös emlékezetének részévé vált. A legsikeresebb német meseoperában, Humperdinck világszerte játszott művében azonban a hangsúlyok kissé áthelyeződnek, és a mesehősök új arcukat mutatják meg, miközben a történet természetesen itt is megnyugtató véget ér. Egy év híján negyvenéves volt Engelbert Humperdinck, amikor első nagy nemzetközi sikerét aratta Jancsi és Juliska című gyerekoperájával. Hogy valódi családi kikapcsolódásról van szó, arról a mű keletkezéstörténete is tanúskodik: Adelheid Wette, a komponista húga "gyerekszobaszínházat" tervezett férjének születésnapi meglepetésként, ám a testvérpár által jegyzett néhány dal hamarosan egész operává nőtte ki magát.
Akár kövér, akár sovány a bátyád, én már nem bírok tovább várni, ma ebédre megfőzzük. Jajj de zokogott Juliska, míg a vizet hordta a kútról: – Istenem, Istenem, segíts nekünk! Bár csak inkább széttépett volna valami vadállat az erdőben, de akkor legalább együtt haltunk volna meg! De hiába sírt, hiába könyörgött, a vizet fel kellett tenni a tűzre. – Hagyd csak, hadd forrjon a víz, addig begyújtunk a kemencébe, kenyeret is sütünk a fincsi lakomához. A tűz már javában égett, mikor ismét szólt a banya: – No, most nézd meg, hogy jól kihevült-e a kemence! – Ó néne asszony, én nem tudom, hogy kell megnézni, hogy kihevült-e, mutassa már meg kend, hogy csináljam! – Ejnye te ostoba, ennyit nem tudsz? Így-e, ideállsz, és behajolsz a száján, a kezeddel már érzde is, hogy jó-e! – Nem csak a kezeddel, érezd minden testrészeddel! – azzal megfogta a lapátot, és bedobta a banyát a tűzbe. Rácsapta a kemencefedelet is. Hújj, de bőgött, sikoltozott a gonosz boszorkánya! De hiszen bőghetett, sikoltozhatott, nem tartott ez sokáig.
- Ezek szebbek, mint a kavicsok! - kiáltott Jancsi, és dugig töltötte zsebeit a drágakövekkel. Juliska sem volt rest, és a köténye zsebébe ő is pakolt néhány marékkal. - Most aztán iszkiri haza! - kiáltotta Jancsi, és elindultak az erdő felé. Mentek, mentek hazafelé, egyre ismerősebb lett a táj, a madarak is vígan daloltak, míg egyszer csak feltűnt az atyai ház. Futásnak eredtek, berontottak a szobába, s apjuk nyakába ugrottak. Édesapjuk teljesen megőszült, hiszen nem volt nyugalma, amióta magukra hagyta gyermekeit. Furdalta a lelkiismeret. Juliska kötényéből, Jancsi meg zsebeiből kirázta a kincseket. - Nézd, édesapa! Ezeket találtuk! - kiáltották. És meg is szűnt minden gond. Boldogan és örömben éltek, amíg meg nem haltak.
Milyen iratokra van szükség A halotti anyakönyvi kivonatra mindenéppen szükség van, de a temetés intézését e nélkül is el lehet kezdeni. Az anyakönyvzés viszont csak ez alapján történhet, ezért - akár később is - be kell mutatni a Lelkészi Hivatalban.
Amennyiben ez beigazolódna, következésképpen kérdésessé válna a megnevezett temetési ének közlésének szükségessége, hasznossága. Ezen kérdések vizsgálatát tűztem ki jelen írás céljául, és ennek megvalósítása érdekében igyekeztem egy egységes, földrajzilag is jól behatárolható térséget kiválasztani. A vizsgálatot két jól elhatárolható vonalon indítottam. Egy első lépésben írásos emlékeket vizsgáltam, egészen pontosan a temetési énekek alakulását az egyes egyházi dokumentumok (énekeskönyvek, ágendás könyvek) alapján. Templomi temetés – Budahegyvidéki Református Egyházközség. Ezt követően, az elméleti és gyakorlati adatok összehasonlítása érdekében kiválasztottam Kalotaszeghez tartozó Nádas mentén fekvő településeket, melyek mindegyikéről már az 1200-1300-as évekből írásos emlékeink vannak. Ez a tény is nagymértékben indokolja a megnevezett vidék kiválasztását, ugyanis ennek következtében alkalom nyílik a hagyományőrzés és énekes szokások fennmaradása, megtartása lehetőségeinek vizsgálatára is. A kutatás elvégzését a Communitas Alapítvány támogatja, amelynek ezzennel is köszönetemet fejezem ki.
Templomi temetési istentisztelet liturgiája Budahegyvidéki Református Gyülekezet? Apostoli köszöntés (úrasztala)? Fennálló ének: 90/1-2? Textus? Igehirdetés? Imádság? Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.? Búcsúztatás? Ének: 42/1. Református temetési enekia. 7? Feltámadási ige? Apostoli Hitvallás? Hirdetés: megemlékezés időpontja? Áldás? Záró ének (kántor)? Kondoleálás, kivonulás