Elmondása szerint ahhoz képest, hogy mennyire kiterjedt jelenség a családon belüli erőszak – a valamelyest javuló tendencia ellenére –, sokkal több speciális képzettségű szakemberre volna szükség, aki érdemben együtt tud dolgozni a családon belüli erőszak áldozataival. Krisztina tapasztalata szerint jellemzően abból lesz áldozat, aki eleve bántalmazó, határokat nem tartó családba született, így számára később, felnőttként is az abúzus lesz a megszokott, a természetes a kapcsolatokban. A szóbeli bántalmazás is családon belüli erőszak – de tehetünk-e jogi lépéseket?. Ugyanakkor abból is lehet áldozat, aki szerető családból származik ugyan, de súlyos veszteség érte. A feldolgozatlan gyász ugyanis meggyengítheti a "pszichés immunrendszerünket", és ebben az állapotban, amikor különösen támaszkodnánk valakire, könnyen prédájává válhatunk egy bántalmazónak. (Borítókép: Barcs Krisztina. Fotó: Papajcsik Péter / Index) Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Ami hülyeség. Szerintem sokkal inkább úgy kellene nekiindulni az életnek, hogy ülünk egy hullámvasúton, ahol lesznek hol jobb, hol megterhelőbb szakaszok. De nem is kell hogy mindig minden klappoljon, a lényeg, hogy – ha csak lehet – élvezzük az utazást. Közben a mai világ abszolút kihangsúlyozza a szerzést, a birtoklást. Nemegyszer túlzó, ami körülvesz bennünket a fogyasztói társadalomban, sokság van körülöttünk tárgyakból, élményekből, lehetőségekből. Szerezni igen jól tudunk, csak épp azt nem tanuljuk meg, milyen elengedni valakit, valamit, hogy mit kezdjünk a veszteségeinkkel. Ez a szerzés nagyon el tud vinni önmagunktól, holott az elengedés, a veszteség is az élet része, amivel előbb-utóbb mindannyian szembesülünk. A lélek sötét éjszakája című fejezetben éppen ezért beszélek arról, hogy bizony a gyerekek is élnek meg veszteségeket, és igyekeztem eszközt adni a kezükbe, amellyel túl tudnak nőni a fájdalmukon. A kevés áldozatsegítő pszichológus egyike Barcs Krisztina bántalmazás áldozatává vált felnőtteknek segít a felépülésben, illetve gyászolókat kísér a veszteségük feldolgozásában.
Ha az egyéni szinttől elrugaszkodunk, kitágítva a horizontot, nekünk, magyaroknak egyébként is sok közünk van a bántalmazottsághoz, akárcsak magához a bántalmazáshoz. Hiszen álltunk már a történelem során mindkét oldalon, volt idő, amikor ráadásul egyszerre. Folyamatosan áldozatokká, majd elkövetővé is válunk. Hankiss Elemér az egyik esszéjében ezt nagyon találóan úgy fogalmazza meg, hogy egyszerre vagyunk tízmillió Szent György és tízmillió sárkány országa. Az Így működik a lelked egyfajta kiutat szeretne mutatni ebből a toxikus körforgásból, például azzal, hogy az önszeretetről és a szolidaritásról beszél a gyerekeknek. Ezt a bizonyos határvédelem-történetet mikortól és hogyan lehet jól megtanítani a gyerekeknek? Ez egyértelműen a szülő feladata és felelőssége, hogy a gyereket ne nyomja bele erőszakkal helyzetekbe. Nagyon sok olyan típusú határátlépést látok, amikor a rosszalkodó gyereket a szülő lendületből leordítja, amitől a gyerek vérmérsékletétől függően vagy visszahúzódik, vagy még inkább a plafonon lesz, ahogy a szülő is.