Gáspár Sándor Gloster és Cserhalmi György Lear szerepében a fehérvári Vörösmarty Színház Lear király előadásán 2013-ban Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt Cserhalmi Györgynek 2014-ben először a fehérvári színház Lear király- előadásait kellett lemondania gerincproblémái miatt, és ugyan egy év után visszatért, 2017 áprilisában volt első komoly térdműtétje, majd a gerincét műtötték kétszer. Még abban az évben a Bánk bán -ban kapott szerepet kellett visszaadnia a Nemzeti Színházban, majd 2018 januárjában az Úri muri Csörgheő Csulijára kellett nemet mondania Vidnyánszky Attilának. Az idei évad elején is tervbe vettek egy Cserhalmi-rendezést a Nemzetiben, de egyelőre azt is elhalasztották.
Cserhalmi György debreceni születésű nejétől április 5-én vettek búcsút. A Blikk úgy tudja, hogy szűk családi körben, a nyilvánosság teljes kizárásával búcsúztatták a művésznőt, bár a szertartásra néhány régi barát is elment. "Majd elájultam, amikor egy közös barátnőtől véletlenül megtudtam, hogy Erzsi meghalt, és másnap már a búcsúztatása lesz. Erzsi fényképe az urna mellett állt. Végig halk zene szólt, csak álltunk némán, döbbenten, a kezünkben a család kérése szerint egy szál fehér rózsával. Gyuri megköszönte, hogy eljöttünk, megható búcsúztatás volt, a szívem szakadt meg bele" – mondta a lapnak a Cserhalmi család egyik régi barátja. Cserhalmi Györgyöt nagyon megviselte feleségének elvesztése. Sokat fogyott, a barátok szerint vagy 20 kilót. Dreszler Erzsébet kilencéves korában ismerte meg Cserhalmi Györgyöt, később néhány filmben együtt is szerepeltek. Házasságukból egy lány született, a filmrendező Cserhalmi Sára.
Mindenesetre még időben jelzett a szervezetem, aminek köszönhetően behúztam egy kicsit a féket. De lassan már a gázpedált is elkezdem nyomni. Persze addig nem vállalok el semmit, ameddig testileg és szellemileg nem kerülök a topra. Ha a két összetevő nincs meg, a színészi játékból majomkodás lesz. Ezt pedig nem akarom. " Cserhalmi György a lapnak azt is elmondta, hogy ha minden jól megy, talán tavasz végén, nyár elején már azon is elgondolkodik, hogy újra színpadra álljon. A minden estés játék nem hiányzik neki, és csak akkor tér vissza, ha – ahogy fogalmazott – tündökölni tud. Szerinte a színész addig színész, amíg van önkritikája, és van ereje nemet mondani olyan felkérésekre, amiket nem tud százszázalékosan teljesíteni. Tehát nem sietteti a dolgot, és amíg nincs színház, addig sem unatkozik: "Negyedévesek a tanítványaim a kaposvári egyetemen. Készülünk a közeli vizsgára, aztán hazamegyek a kis falumba, Kékkútra, ahol szinte mindenkit ismerek. Jó ott lenni, vigyáznak rám a szomszédok, és már ők is nagyon várják, hogy Gyuri szomszéd újra a színpadra álljon. "