Egy elítéltet a villamosszékhez szíjaznak a Sing Sing börtönben, 1900 körül (Fotó: William M. Vander Weyde) A villamosszék az Egyesült Államokban és régebben a Fülöp-szigeteken alkalmazott kivégzési módszer. Ma már csak Alabama, Dél-Karolina, Virginia és Nebraska államokban törvényes eljárás. Nebraska kivételével azonban az elítélt alternatívaként a méreginjekciót is választhatja. A 19. század végén az USA-ban, főleg a rosszul sikerült akasztások miatt, többen is javasolták egy humánusabb kivégzési módszer bevezetését. Ellentétben több európai állammal, a nyaktiló (guillotine) bevezetését elvetették. Az elektromos áram kivégzésekhez való felhasználására az ötletet az ekkor már viszonylag gyakori áramütéses balesetek adták. Az első villamosszéket Harold P. Brown, Thomas Alva Edison alkalmazottja készítette, aki Edison konkurensének, Westinghouse-nak a váltóáramú technológiáját alkalmazta. Bár valamikor gyakori kivégzési mód volt az USA-ban, jelenleg már egyetlen állam sem alkalmazza, legfeljebb alternatív módként fordulhat elő.
július 16-án vonult nyugdíjba. ↑ "A Laws Heads Boys Group. A Sing Sing volt felügyelőjét a Rangers elnökévé választották" (PDF). szeptember 17. Letöltve: 2007-12-28. ↑ Parsons, Louella O. (1935. november 21. "A Warner Brothers öt héten belül elindítja Warden Lawes "Over the Wall" című művét. Olvasási idők. Letöltve 2020. április 4-én – a oldalon. ↑ Parsons, Louella O. (1936. " " The Last of Mrs. Cheyney "hogy filmre Myrna Loy". A Dayton Herald. április 4-én – a oldalon. ^ "Lewis E. Lawes iratai 1883-1947". Lloyd Sealy Library Special Collections, John Jay College of Criminal Justice. Letöltve: 2013. március 5. Lewis E. Lawes az IMDb-n Lewis E. Lawes a Find a Grave c Lewis E. Lawes Papers (1883–1947) (segély keresése); gyűjtemény a Lloyd Sealy Library Special Collections-ben, a John Jay College of Criminal Justice-ban található Fényképek a Lewis E. Lawes Papers-ból (digitalizált) a Lloyd Sealy Library digitális gyűjteményében Hatósági ellenőrzés Tábornok ISNI 1 VIAF WorldCat Nemzeti könyvtárak Egyesült Államok Izrael Hollandia Egyéb A tantárgyi terminológia szemléletes alkalmazása Közösségi hálózatok és archív kontextus SUDOC (Franciaország) 1
Mark Twain fiatal éveiben valami sajtóvétség miatt néhány napot ült… Fogságában felhasználta az alkalmat, hogy megismerkedjen a híres Sing-Sing börtön egyik-másik lakójával. Miután letöltötte büntetését, találkozott egyik barátjával, aki így kíváncsiskodott: – Ki tudja, miféle emberekkel kötöttél ismeretséget ott benn? Az író komoran felelte: – Mégis mire gondolsz? Amikor egy kicsit megismertem a börtönt, láttam, hogy ott is vannak gazemberek, mint mindenütt a világon.
A hivatalos indoklás szerint az állam a Jugoszláviát sújtó embargó miatt árukivitelből nem tudja devizaszükségletét biztosítani, ezért kényszerül onnan beszerezni a devizát, ahol még van: a polgárok zsebéből. Intézkedésével egyszerre több legyet üt a hatalom: egyrészt – igaz, nemzeti büszkeségével ellenkező módon és nemzeti fizetőeszközét semmibe véve, de – keményvalutához jut, másrészt korlátozza a polgárok mozgásszabadságát. Érdeke, hogy az "alattvalók" ne kommunikáljanak, ne érintkezzenek egymással (egyenként könnyebb elbánni az elégedetlenkedőkkel): emiatt drága és szervezetlen a közlekedés, a posta, a leveleket eltérítik, a telefont lehallgatják. Nem adnak üzemanyagot, megtagadják az útlevelet, végül bevezetik a kilépődíjat. A kilépődíj intézménye óriási tömegeket dönt létbizonytalanságba: az ország régóta nem termel, hovatovább felélte tartalékait, küszöbön az éhínség, ám a kétségbeesett lakosság e kopár szigeten pénzét se költheti el. A magánszemélyek mégis mindenképp elveszítik bankban őrzött devizájukat vagy úgy, hogy az országból kilépve fizetnek, vagy úgy, hogy a külföldről behozott árut magas feláron veszik meg.
Vissza a főcikkhez → A "jugoszláv" szövetségi kormány egyik legújabb rendelete szerint 1993. december 31-től határátlépési illetéket köteles fizetni minden jugoszláv állampolgár, aki ki akar utazni az országból. A külföldi gyógykezelésre induló személy és kísérője mentesül a fizetési kötelezettség alól, és annak sem kell fizetnie, aki a Kis-Jugoszlávián kívüli valamelyik "szerb államba" megy: a Krajinák ugyanis Belgrádból nézve nem számítanak külföldnek. A Krajinákból nézve viszont igen: ha ugyanis a krajinai állampolgárok Jugoszláviát észak felé óhajtják elhagyni – például magyar benzinért vagy egyéb javakért indulnak –, nem fizettetnek velük kilépődíjat. Így aztán egy maffiózónak elég átjelentkeznie valamelyik Krajinába: máris mentesül a fizetési kötelezettség alól. Egyszóval különös börtön ez a Jugo-Sing-Sing: aki külországba indul szabad levegőt szippantani s egyúttal létszükségleti cikkeit megvásárolni, kifejezetten kötelező megvesztegetni őreit. A határátlépési illeték személyenként tíz német márka, s további harmincat kell fizetni egy YU-jelzésű autó kiléptetéséért.
A David B. Hill New York-i kormányzó által 1886-ban felállított bizottság ezért azt javasolta: próbálkozzanak mesterséges áramütést előállító készülékkel. A kutyákon és lovakon végrehajtott "eredményes" kísérletek után Hill 1888. június 4-én jogszabályt hozatott, ami kimondta: a következő évtől New York államban a kivégzés villamosszékkel történik. Az új kivégzőeszköz kifejlesztésében Thomas Alva Edison is részt vett, aki korábban a halálbüntetés ellen volt, de nagyobb hajtóerőt jelentett számára vetélkedése George Westinghouse-szal. Ellentétük nem csak üzleti, elvi is volt: Edison az egyenáramot favorizálta, amellyel kivilágította Manhattant, Westinghouse pedig a váltóáramra esküdött. Edison érdekes módon a váltóáramot használta, feltehetően azért is, hogy a közvélemény Westinghouse nevéhez kösse a gyilkos eszközt. Aki persze tiltakozott és nem is adott el generátort a villamosszékhez, de ezt megtette helyette Edison. A nagy feltaláló utóbb azt mondta: "én csak hozzájárultam egy technika javításához, humánusabbá akartam tenni a halálos ítéletek végrehajtását. "