Zavarba ejtő. Nem az ismert szöveg hangzott volna el? Úgy határoztam, Örkényhez "fordulok". Az író 1974-ben így nyilatkozott Brády Zoltánnak. "Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden ... - EPA. Így kezdődött: »Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. « Erre Brády: "Tizenhat éves voltam akkor. Ezt hallottam, meg is maradt az emlékezetemben, de lám, nem tudtam, hogy ön írta. " Örkény: "Igen, én írtam. Egyébként ez az egy dolog »fémjelzi« tettemet. Mást nem róhattak fel ellenem. " Az interjú szerepel a Levelek egypercben című kötetben, amely 1992-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál, később kiadta a Pesti Szalon is. Az író özvegye, Radnóti Zsuzsa válogatta, szerkesztette, a leveleket, emlékezéseket, interjúkat, és jegyzetekkel is ellátta őket. Radnóti Zsuzsától megtudtam, hogy Örkény nem emlékezett mindenre jól.
És: "Menjünk tovább előre, ne hallgassunk Gerőre. " Mentünk is előre. Az első halott – egy alezredes teste – ott feküdt a Puskin utca kövein. Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő test a sok tízezernyi élőt. Mentünk, mentünk, míg el nem dördültek az első sortüzek. Mondják, hogy a jó katonaló nem lép holttestekre. Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban rátapostunk saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki majdnem föllökött a rohanásban, visszaszólt: "Pardon, bocsánat". A múzeum-kertben a menekülők kikerülték a virágágyakat, de az utcára érve egyikünk sem tudta, hogy már felkelők vagyunk. Talán még nem is voltunk azok. A tetőkről géppuskák néztek le ránk, a mi kezünkben semmi, a zsebünkben töltőtoll, notesz, benne egy leány képe, fürdőruhában. "Fegyvert kéne szerezni" – mondta egy leleményes ember. "Az ám"– bólogattunk, de nem is sejtettük, hogy ilyen esetben mi a teendő. Csüggedten álltunk. Azt hittük, vége, mehetünk haza, tovább álmodni a szabadságról… És egyszerre – épp éjfélkor – feldübörgött a föld.
Abszurd drámáját, a Tótékat 1967-ben mutatta be a Thália Színház nagy sikerrel. Visszaemlékezései "Noteszlapok 1956-ból" címmel jelentek meg a Holmi 1991. év 10. számában.