( 2 szavazat, átlag: 5, 00 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 1 091 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 21. A trianoni békediktátum és következményei A Magyarországgal kötött trianoni béke (1920. jún. 4. ) szerves részét képezte a versailles-i békerendszernek (a békekonferencia megnyílt 1919. január 18. -án). A győztesek (antant) újraszabták Európa térképét, s mesterséges határok mellett Magyarország új létfeltételek közé kényszerült. A történelmi Magyarország területe 282 ezer km-ről (Horvátország nélkül) 93 ezer km2-re, lakossága 18 millió […] A trianoni békediktátum és következményei A Magyarországgal kötött trianoni béke (1920. A történelmi Magyarország terület e 282 ezer km-ről (Horvátország nélkül) 93 ezer km 2 -re, lakosság a 18 millió főről 7, 5 millió főre csökkent. Hozzávetőleg 3, 3 millió magyar került a szomszédos országokhoz, 63 vármegye közül mindössze 10 maradt érintetlen. A béke értelmében hazánk hadsereg ét 35 ezer főben maximálták, megtiltották a sorozást, a fegyver-és hadianyag-importot, elrendelték a flotta és a légierő leszerelését.
A Trianon Múzeum vándorkiállítása 31 darab, nagy méretű, színes tablón mutatja be a trianoni békediktátum történetét és tragikus következményeit. A tablókon részletesen bemutatjuk a magyar állam békés nemzetiségi politikáját az első világháborút megelőzően, a kisebbségi követelések történetét, majd Magyarország idegen megszállásának főbb eseményeit. Négy tablót szenteltünk a betörő, idegen csapatok elleni küzdelem leghősiesebb példáinak: a Székely Hadosztály, a balassagyarmati polgárok, a nyugat-magyarországi felkelők, és a Pécset, Baját, Baranyát visszafoglalók sikeres ellenállásának. A tablókon konkrét számadatokkal illusztrálva láthatók a trianoni békediktátumot követő veszteségek, illetve az ország szétszakításának főbb eseményei. A tablók segítségével megismerkedhetünk az 1919-1938 közötti revizionista mozgalmak kialakulásával, a revíziós sikerekkel, Délvidék, Erdély és Felvidék egyes városainak "hazatérésével". A tablósorozat utolsó néhány darabja az újból megszállt területeken élők további sorsát mutatja be, és beszámol a második világháború tragikus következményeiről: a délvidéki magyarirtásról, a felvidéki deportálásokról, és a megszállt területeken élő magyarok üldözéséről.
Mint utóbb kiderült, ezek a csapatok nem a békeszerződés aláírásáig – tehát pusztán rendfenntartási céllal – szállták meg az ország nagy részét, hanem már a később elcsatolt területeket vették birtokba. Magyarországnak 1918 őszén talán még elegendő ereje lett volna a megszállók megállítására, de miután 1919 februárjára az ország területe a maihoz hasonló méretűre zsugorodott, erre már esély sem maradt. A trianoni határokat elsősorban az erő alapján szabták meg, és a pacifista politikát választó, hadseregét leszerelő Károlyi-kormányzat éppen ezzel rendelkezett legkevésbé. A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet a világháború lezárását követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a Párizs környéki kastélyokban, ahol a "négy nagy", Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök szava dominált. A legyőzöttek képviselői is részt vettek a tárgyalásokon, de tényleges ráhatásuk nem volt az események menetére, csupán az 1919. júliusától születő szerződéseket írták alá.
A szövetséges nagyhatalmak és Magyarország képviselői által 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében a háború előtti és alatti területváltozások érvényüket vesztették. Bár ez csak egy ideiglenes, a majdani békekonferencia döntéséig hatályos rendelkezés volt, a szovjet álláspontot általánosságban ismerő és ahhoz alkalmazkodó Magyar Kommunista Párt vezetői véglegesnek tekintették. Hasonló volt a Szociáldemokrata Párt megközelítése is. A közvélemény ezzel szemben a trianoni határok érdemi módosításában bízott. Az újonnan megszervezett Közvélemény-kutató Intézet 1946. januári felmérése szerint Nagy-Budapest lakosságának 49 százaléka a határmenti magyar többségű területek visszaadását remélte, és csak 37 százalékuk vélte úgy, hogy a trianoni határokat fogják helyreállítani. Az ezt követő országos adatfelvétel szerint a lakosság 70 százaléka bizakodott abban, hogy a trianoninál kedvezőbb határokat fogunk kapni, és csak 25 százalék gondolta azt, hogy az 1938 előtti határok állnak helyre.
Ezek után a Horthy-rendszer külpolitikájának legfőbb irányelve a revízió megvalósítása lett. Ez terelte Magyarországot a másik vesztes, Németország mellé, és sodorta végső soron egy újabb háborúba. Száray Miklós – Kaposi József: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
Beszélt New Yorkban, Chicagóban és sok más amerikai és kanadai városban is. Közép-Európa problémájáról tartott előadásokat, de emellett a magyar kérdést is igen nyomatékosan ismertette az általa képviselt igazság meggyőző erejével, mély nyomot hagyva a közvéleményben magával ragadó előadásával. Útja valóságos diadalút volt. Ezzel az útjával – mint több mással is – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világnak Magyarországról alkotott véleménye javuljon. Apponyi Albert 1933. február 7-én halt meg Genfben. Koporsóját a Szent József templomba vitték és onnan a Notre-Dame-ba. A gyászszertartáson jelen voltak a Népszövetség küldöttei. Svájc nevében Giuseppe Motta, volt köztársasági elnök búcsúztatta. Ezután a koporsót a pályaudvarra vitték, ahonnan szombaton délelőtt érkezett meg Budapestre. Gömbös Gyula miniszterelnök javaslatára Apponyi Albertet az Országház kupolacsarnokában történt ünnepélyes beszentelés után a Nagyboldogasszonyról elnevezett budavári Koronázó Főtemplomban temették el 1933. február 14-én, ahova addig csak királyokat temettek.
Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.