A Leander Kills a Petőfi Akusztik jóvoltából 52 perces önálló koncertlehetőséget kap, amelyet rögzít és műsorára tűz a Petőfi Rádió és az M2 Petőfi TV. A közmédia hetedik dalválasztó show-jának zsűrijében Frenreisz Károly Kossuth-díjas rockzenész, az LGT és a Skorpió zenekar alapító tagja; Both Miklós Fonogram- és Budai-díjas zeneszerző, népzenegyűjtő; Schell Judit Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész és Mező Misi, a Magna Cum Laude énekes-gitárosa szerepelt. A Dal 2018 két műsorvezetője Rátonyi Kriszta és Fehérvári Gábor Alfréd volt. Dal győztese 2018. Kép: Wikipédia A májusi Eurovíziós Dalfesztiválon 43 ország képviselője fog indulni, a magyar versenyző a május 10-i második elődöntőben lép színpadra. Forrás:, MTI Kommentelési- és moderálási irányelvünk Kommentelési- és moderálási irányelveink: Az álláspontok, olvasói vélemények, kommentek, nem a Online Média álláspontját tükrözik. Médiánk pro- és kontra elven működik, a megfogalmazott cikkek, azok tartalma szerint napvilágot láthatnak mindennemű vélemények.
A zsűri által kiválasztott 30 induló mostanra 8-ra szűkult, és szombat este az is kiderül, hogy az, aki a végső győztes. A Blikk olvasói is szavaztak, hogy szerintük ki nyeri a hazai megmérettetést. A szavazatok alapján Freddie az egyértelmű győztes 43%-kal. Néhány órán belül kiderül, hogy olvasóinknak igaza volt-e. A nézők és az olvasók szerint is Freddie az abszolút győztes! / Fotó: MTI Kövesse velünk percről-percre az eseményeket A Dal ma esti döntője alatt! 21:51 A győztes pedig Freddie és a Pioneer c. dala! 21:48 A szavazás lezárult! 21:43 Következik a világhírű norvég hegedűművész, Alexander Rybak, aki 2009-ben nyerte meg az Eurovíziót! A Dal 2018 akusztik győztese a Leander Kills - YouTube. 21:35 Kállay: "elkövettem életem legnagyobb hibáját, ráadásul a döntőben. " 21:31 A színpadon A Dal 2015-ös győztese, Csemer Bogi 21:26 Az Akusztik verseny nyertese a ByTheWay! 21:24 A szavazás elindult! 21:21 Ennek értelmében az első Freddie, a második Oláh Gergő, a harmadik a Kállay Saunders Band, a negyedik pedig Petruska, belőlük áll a top 4!
Február 24-én dőlt el, hogy ki képviselheti Magyarországot az idei Eurovíziós Dalfesztiválon, a Duna TV-n lement A Dal 2018-as döntője. Az utolsó adásra nyolc produkció maradt versenyben, az AWS mehet Lisszabonba a Viszlát nyár című dalával. Dal győztese 2018 chevy. A Dal 2018-as döntőjére az AWS, Dánielfy Gergely, Heincz Gábor Biga, Horváth Tamás, Király Viktor, a Leander Kills, Süle Zsolt és a Yesyes maradt versenyben, közülük került ki az Eurovíziós Dalfesztivál idei magyar résztvevője. Látványos táncos produkcióval indult a műsor, majd bevonult a két házigazda, Rátonyi Kriszta és Fehérvári Gábor Alfréd, Freddie, akik bemutatták a zsűrit is, Schell Juditot, Frenreisz Károlyt, Mező Misit és Both Miklóst. Közölték, hogy a dalok értékelésének menete megváltozott, a nézők az elején már nem szavazhattak, a zsűri által kiválasztott legjobb négyből voksolhattak csak a kedvencükre. Schell Judit elmondta, hogy szerinte nagyon sok minden befért a műsorba, majd Rátonyi Kriszta egy rossz szóviccel kérdezte Mező Misit: "Milyen a mezőny Misi?
Azt hiszem, senki sem fogadott volna arra, hogy egyáltalán a döntőig eljutnak, arra pláne nem, hogy meg is nyerik, így viszont mostantól már kihagyhatatlan lesz a kemény műfaj az éves versengésből. Köszönöm AWS! Köszönöm Magyarország! Persze tisztában vagyok azzal, hogy az eurovíziós versenyben sosem az nyeri a fődíjat, akié a legjobb dal, viszont az halálosan biztos, hogy az AWS nevét még sokáig emlegetni fogják. Rádobjuk a metálbombát Európára, és meglátjuk, hány túlélőt kaparunk össze. Kell némi kosz ebbe az amúgy túlságosan is steril környezetbe, és ezt idén végre meg is kapják az AWS jóvoltából. ORIGO CÍMKÉK - A Dal 2018. Nagyon remélem, hogy a jól bevált fellépőszetten se változtatnak majd. ;) A Dal 2018, Eurovízió, AWS
"Nem vagyok komponista, és tényleg nincsen semmilyen klasszikus zenei hátterem. " - mondta ezt maga Yann Tiersen, a zeneszerző, akit ebben a cikkben szeretnék bemutatni. Ezt a tehetséges nem komponista-komponista a nagyközönségnek elsősorban az Amélie és a Good Bye, Lenin! c. filmek soundtrackjei miatt lehet ismerős, de valószínűleg senkit sem érdekel, különösebben, hogy mégis ki és mi lehet a híres filmzenék mögött. Kár, mert igencsak érdekes- és hullámvölgyekkel teli- volt az ide vezető útja. Yann Tiersen 1970. június 23-án született Brestben (Franciaország). Mondhatni, igazi csodagyerek volt, négy évesen már zongorázott, két évvel később pedig emellett hegedülni is elkezdett. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy az ég is zenésznek teremtette, de nem a visszahúzódó, nyugodt fajtának, mint amilyennek az ember egy zongora- vagy hegedűművészt gondolna. 13 éves volt ugyanis, amikor ő is erőteljesen kamaszodni kezdett: elege lett, ezért állítólag a szó szoros értelmében eltörte a hegedűjét!
Bár három évvel később, a második albumának ( La Phare- A fényszóró) megjelenése után Franciaországban már kezdett kikecmeregni az őt övező homályból, nemzetközileg csak 2001-ben került be a Yann Tiersen név a köztudatba. Nem véletlenül, hiszen ekkor debütált az Amélie csodálatos élete c. film, ami egy csapásra világhírűvé tette, több díjat is bezsebelt vele. Két évvel később ő komponálta a Good Bye, Lenin! zenéjét is. Yann Tiersen esetében sem tartom fontosnak a biográfiát. Csinált, amit csinált, írt, amit írt. Illik megjegyezni a két filmet, nem árt tudni, hogy ő vetette papírra azt a sok hangjegyet, ami tényleg nem kis teljesítmény, de ennyi. Amit igazán érdemlegesnek és érdekesnek, az az ember, aki az egész mögött áll. Az életút, amit bejárt. Nem, most sem állok neki ömlengeni arról, hogy mekkora tehetséget kapott a világ az ő személyében, vagy hogy mennyit dolgozott a sikerért. Igen, nyilvánvaló, hogy így van és így volt, de engem nem ezek a dolgok fogtak meg. Hihetetlen ironikus, de mindenekelőtt inkább emberi, amit ő végigcsinált.
Nem volt más, mint egy lázadó (ugyanakkor viszont roppant tehetséges) tinédzser, akiből senki nem nézte volna ki, hogy később komoly zeneszerző lesz. Ő nem a tipikus visszahúzódó, magának való, csendes művészgyerek volt, mint sok más pályatársa. Egyszer ezt mondta: "Nincs határ a klasszikus és a populáris zene között, azzal dolgozol, amivel akarsz. Számomra természetes, hogy több különböző hangszert, szerkezetet, hangot és zajt használok, mert az élet is pont ilyen. " És pontosan ez az, ami leírja az ő zenéjét. Ő arra ír darabot, ami éppen eszébe jut. Lehet, hogy ez éppen szimplán egy zongora, de gyakran előfordul a műveiben a harmonika és a hegedű is, valamint – itt tessék jól figyelni- a bicikli, gyerekzongora és írógép is. Igen, írógép- ami egyébként gyakorlatilag egy a dobéhoz hasonló funkciót töltött be. Gyönyörűek a zongoradarabjai is, de a "fura" művei az igazán különlegesek, amik egyedivé teszik a munkásságát. Zárásképp pedig újra magától Yann Tiersentől idéznék: "Csak játsszunk a hangokkal, felejtsünk el mindent, amit a zenéről tanultunk, egyszerűen csak kövessük az ösztöneinket. "
Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A fényszóró) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia: 1995 - La valse des monstres 1996 - Rue des cascades 1998 - Le Phare 2001 - L'Absente 2001 - Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain, filmzene) 2003 - Good bye, Lenin! (filmzene) 2004 - Yann Tiersen & Shannon Wright 2005 - Les Retrouvailles 2008 - Tabarly (filmzene) 2010 - Dust Lane
Vett helyette egy elektromos gitárt, rockbandát alapított, aztán pedig tanulás helyett próbákra és különböző koncertekre járt Rennes-ben. Meghallgathatott olyan híres együtteseket, mint például a Nirvana, a The Cramps vagy a Suicide - ezek az élmények kétségkívül nagy hatással voltak a későbbi karrierjére. Nem meglepő módon az előbb említett banda egy idő után feloszlott, de a rockerkorszaka itt még nem ért véget, az elsőt még több további együttes is követte, főleg a nyolcvanas években. Azonban mint kiderült, mégsem ez volt az igazán neki való világ: ahogy a legtöbb hozzá hasonló fiatal esetében, nála is alábbhagyott a rock iránti szenvedély, még ha nem is tűnt el teljesen. Visszatért a komolyzenei alapjaihoz (feltételezem, valahonnan egy új hegedűt is leakasztott magának), és háttérzenéket írt filmekhez. Ezek nem voltak különösebben jelentős művek, tényleg kicsiben kezdte, a világ évekig még csak a létezéséről sem tudott. Az első albuma is csak 1995-ben jelent meg La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, de ekkor még senki sem figyelt fel rá.
Élete A franciaországi Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes -ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás. Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A világítótorony) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia Stúdióalbumok 1995 – La valse des monstres 1996 – Rue des cascades 1998 – Le Phare 2001 – L'Absente 2005 – Les Retrouvailles 2010 – Dust Lane 2011 – Skyline 2014 – ∞ 2016 – EUSA 2019 – All Filmzenei albumok 2001 – Amélie csodálatos élete ( Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain) 2003 – Good Bye, Lenin!